Christine Lagarde: Vezetésre van szükségünk, de nem a szakadék felé
Vélemény: (Christine Lagarde, Vezérigazgató IMF):
„Mi egy bizonyos módon megyünk át, a nagy gazdasági válságon. Pont három évvel a Lehman Brothers összeomlása után, a gazdaságban viharfelhők gyülekeznek, zavarok, ahogy a globális tevékenység lelassul, és a visszaesés kockázata nő.”
„A kölcsönösen összekapcsolt világunkban, bármely ország gazdasági fluktuációja visszhangokra talál, erőteljesen végigszáguld az egész világon, leginkább, amikor egy rendszerben működő gazdaságban kezdődik. IMF kutatások bizonyítják, hogy a pénzügyi kapcsolatok felerősítve és rendkívül gyorsan terjesztik szét a problémákat. Az elhúzódó hitelproblémák miatt, a pénzügyi stabilitási kockázatok erőteljesen növekednek.”
„. Szociális feszültségek bugyognak a felszín alatt. Látom az összefonódó szálakat – a növekvő munkanélküliséget, különösen a fiatal generációkban, pénzügyi szigort, ami felőrli a szociális hálót, igazságtalanságot érzékelek abban, hogy a Wall Street fontosabb lett, mint a bármely város főutcája, és hogy a növekedés előnyei, elsősorban a társadalom felső rétegeinek javát szolgálják mindössze nagyon sok országban. Ezek a problémák csak olaj a tűzre a bizalmi válság tekintetében.”
Tehát mit tegyünk? Ma négy kulcsfontosságú szabályzó dimenziót akarok javasolni a biztonság helyreállítására és a gazdasági stabilitásra, az egyensúly helyreállítására, azaz a négy dimenzió: a javítás, az egyensúly, a reformok, és az újjáépítés, vagyis a 4R. (Angolul a négy szó mindegyike „R”betűvel kezdődik – a fordító)”
„Először a javítás. Mielőtt bármi más történik, csökkentenünk kell az eredmény kimutatásokra nehezedő nyomást, és ez majd csökkenti a helyreállítási kockázatát a bankok, háztartások működésének.”
„A második „R”, a reform. Ha helyreállítás kimozdítja a gazdaságot a mai az álló helyzetből, akkor a reform a megalapozása a jövő még stabilabb gazdaságának.”
„A harmadik „R” a kiegyensúlyozás (rebalance) Ennek két eszköze van. Először is ez a kereslet visszalépést jelenti a közösségi szektorból, a magánszektorba, amikor az már elég erős lesz a terhelés elviselésére. Ez még nem így van”.
A második kiegyensúlyozási eszköz, a globális keresletet ösztönzi arra, hogy a külső hiányt felmutató országok felől, a külső többletet felmutató országok felé lépjen, és hogy a kulcsfontosságú, feltörekvő piacok vegyék át az erőtlen piacok szerepét, és gerjesszenek keresletet a globális helyreállításhoz.”
A negyedik – egyben utolsó – „R” az újjáépítés (rebuild). Itt elsősorban az alacsony bevételű országok helyreállítására gondolok, hogy azok képesek legyenek újjáépíteni a gazdaságpolitikai puffereiket, beleértve a fiskális pozícióikat is – melyek annyira jó szakadék felé rohanás felett szolgálatot tettek a válság során, megvédve őket az eljövendő viharoktól.”
„Hiszem, hogy olyan út előtt állunk, ahol a fenntartható növekedés sokkal keskenyebb lehetőségű, mint ezt megelőzően bármikor, és ez még szűkebb lesz. Az ezen való navigáláshoz, egy sokkal erőteljesebb politikai akarat kell, hogy a vezetés győzedelmeskedjen a vak megvezetés felett, az együttműködés a verseny felett, és az akció a reakció felett.
Hozzászólásom
Csak a probléma felvetése helyes, a megoldás azonban egy „hátra pillantás,” és csak új problémákhoz vezet, mivel az idejemúlt módszerek semmit nem oldanak meg. A világ globálissá vált kedves közgazdászok, ameddig nem ismerik fel, hogy a gazdaság az ésszerű fogyasztás felé halad, csak a válság fog nőni. Tehát, amit a szakadékba rohanásról mond, az igaz.
KN
