Miért kellene Izlandnak szerepelni a hírekben, és miért nem szerepel?
Vélemény (Deena Stryker, a Dél-Afrikai Polgári Közösség Információs Szolgálata)
Egy olasz rádióállomás adott közre egy történetet az Izlandon folyamatosan zajló forradalomról, amely lenyűgöző példája annak, mennyire keveset mutat be a médiánk a világ másik felén zajló eseményekből. Az amerikaiak talán emlékeznek arra, hogy a 2008-as pénzügyi válság kezdetekor Izland szó szerint csődbe ment. Ennek az okait csak futólag említették meg, mivel akkor az Európai Uniónak ez a tagja kevéssé volt ismert, és az óta csak feledésbe merült.
Azonban ahogy az egyik Európai ország, a másik után zuhan a válságba, veszélyeztetve az eurót ezzel, és ez aztán az egész világot befolyásolja, az utolsó dolog lenne a mindenkor hatalom számára, Izlandot venni példának. Miért?
Az öt évig regnáló neo-liberális kormány, az egyik leggazdagabb országgá tette Izlandot a világon (320 ezer lakosával, soha nem volt hadserege). 2003-ban, az ország minden bankját privatizálták, és hogy ebbe bevonhassanak külföldi befektetőket, on-line bank műveleteket ajánlottak a számukra, ezzel is csökkentve a költségeket, és biztosítva a relatív magas megtérüléseket. A számlák – amiket Jeges Megtakarításnak (IceSave) neveztek, sok angol és holland kisbefektetőt vonzottak. Azonban ahogy a befektetések nőttek, úgy adósodtak el a bankok külföldre. 2003-ban az Izlandi adósság 200 százaléka volt a GNP-nek (Bruttó Nemzeti Termék), 2007-ben pedig már a 900 százaléka. A 2008-as világméretű, pénzügyi válság volt a hab a tortán. A három legfontosabb Izlandi bank, Landbanki, Kapthing és a Glitnir tönkre mentek, akkor államosították őket, miközben a Korona (nemzeti valuta) elvesztette az értékének 85 százalékát, az euróval szemben. Az év végére Izland csődbe ment.
A külföldi pénzügyi körök nyomás alá helyezték Izlandot, hogy hozzon drasztikus intézkedéseket. Az IMF és az Európai Unió át akarta vállalni az adóságot, azzal érvelve, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy Hollandia és Nagy-Britannia számára az ország visszafizesse a tartozásait, akik ígéretet tettek a saját állampolgáraiknak a kártalanításra.
Az államfő, Olafur Ragnar Grimsson, visszautasította a törvény ratifikálását, amely az Izlandi embereket tette volna felelőséé az Izlandi bankárok hiteleiért, és népszavazást írt ki.
A 2010 márciusában megtartott népszavazáson, a szavazatok 93 százaléka ellenezte a hitelek visszafizetését. Ekkor az IMF befagyasztotta a hiteleket.
De Izland nem állt meg itt: döntést hoztak egy új alkotmányról, amely szabaddá tette az országot a nemzetközi pénzügyi körök mindent felülmúló hatalmától és virtuális pénzétől.
Megjelent az új alkotmány koncepció, amelyben az szerepelt, hogy az Izlandiak megválasztanának 25 embert 522 felnőtt korú állampolgár közül, akik soha nem voltak tagjai egyetlen politikai pártnak sem, és akiket legalább harminc választópolgárnak ajánlania kell. Ez a dokumentum nem használhatatlan politikusok által lett kidolgozva, hanem az Interneten jelent meg. Az alkotmányozó nemzetgyűlés online módon bonyolódott, és a polgárok elküldhették a hozzászólásaikat és a javaslataikat, és tanúi lehettek a dokumentum formálódásának.
A görög embereknek azt mondták, hogy a nemzeti szektor eladása az egyetlen megoldás. Olaszország, Spanyolország és Portugália ugyanezzel a fenyegetéssel szembesül. Meg kell nézni, mit csinált Izland. Visszautasította a külföldi érdekek előtti meghajlást, kis országként hallatta a hangját, és világossá tette, hogy az emberek függetlenek.
KN
