Az ember a saját egóját szolgálja
Amikor valaki elköteleződik a kicsiny hazugságok irányában, nem képes meglátni az igazságot – és azt sem, hogy mindez a hamis útra vezeti őt. Ezért az ilyen ember hangosan kijelenti, hogy az igazság ösvényén halad. Azonban nincs nagyobb hazugság, mint ez. Ez pedig azért van, mert az ember még nem hazudott eleget ahhoz, hogy megláthassa valódi állapotát.
Amikor aztán valaki elég hazugságot teremtett önmaga számára, a hazugság olyan méretűvé dagad, hogy megláthatja az ember maga is, ha van erre elég akarata. Ezáltal most már azt is láthatja majd, hogy hamis úton jár a hazugságok által, és így közvetve felismerheti, hogy van egy igaz út is, és láthatja önmaga valódi állapotát. Más szóval, láthatja az igazságot a lelkében, és hogy milyen módon fordulhat az igazság útja felé.
Azt követően, hogy ez a pont, amely az igazság pontja – egyidőben tárul fel hamis út felismerésével, az ember az igazság és a hamisság közötti átmeneti állapotba kerül. Ez tulajdonképpen a híd, amely összeköti az igaz és a hamis ösvényt. Ez a pont tehát egyrészt a hazugsággal való szembenézés és leszámolás pontja, másrészt az igazság útján való haladás kezdete.
Ezáltal az ember képes felismerni, hogy a Lishma (héberül, “a Teremtő érdekében) való cselekvés lehetőségéhez először el kell nyerni a Lo Lishma állapotát, azaz (a saját érdekemben) való cselekvés felismerésének képességét. Ez azt jelenti, hogy az embernek látnia kell, hogy az önhazugság útján haladással saját egóját szolgálja, míg az igazság útján haladva a Teremtő szolgálójává válik.
2016.12.07 Részlet a reggeli leckéből
KA