összetapadás

Közzétéve: 2012. január 12., 12:29

Nekünk egyre pontosabban kell elképzelnünk azt, amit látunk, és a külsőség helyett meg kell próbálnunk a belső lényeget észlelni. Tanárommal, Rabash-sal gyakran beszélgettünk arról, milyen erőket látunk e világ képe mögött.

Egyszer az utcán láttam egy lovat, amely egy szemetesből evett, és hirtelen Rabash azt mondta:
„Nézd, ez egy angyal!”
Meglepődtem, mert semmi mást nem láttam, csak egy lovat, amint épp az ételmaradékot falja. Másnap visszatértem a témára, és megkértem, magyarázza el, mit értett ez alatt. Szerettem volna megtanulni, hogyan lehet meglátni a belső erőket a világ képei mögött.

Ha egy kép a retinámon vagy az agy hátulsó részén fókuszálódik, akkor ez az erők megjelenítése számomra – mintha egy számítógép képernyőjén jelennének meg. Ezek együtt formálnak egy egységes képet. De ez a forma önmagában nem létezik. Csak azért jelenik meg így, hogy legyen mihez kapcsolódnom.
Valójában ez egy adakozó lény hozzám való viszonyának kifejeződése, amely valamilyen tárgyon keresztül kivetül.

Három összetevő van:

1. az, aki adakozik,

2. az ő adakozása felém,

3. és annak hatása rám, ami egy bizonyos formát hoz létre bennem.

Ez a forma az, ami alapján vissza kell térnem az adakozóhoz, és megértenem, mit akar mondani nekem azzal, hogy ezt mutatja.
Ha például egy lovat látok:
– Mit akar közölni velem a Teremtő ezzel a képpel?
– Milyen erők kombinációját látom?
– Mi az Ő viszonya hozzám ebben a formában?
– Milyen reakciót vár el tőlem?

Hogyan kell viszonyulnom ehhez a lóhoz – és általa – ahhoz, aki mutatja ezt nekem?
Ezt meg kell tanulnunk.

Most még csak a világ külső formáját látjuk, nem a belső tartalmát. Ez nagyon hasznos, és nem azért van így, hogy összezavarjon minket, ahogy azt gyakran gondoljuk. Épp ellenkezőleg: ez segít abban, hogy eljussunk a spirituális érzékeléshez!
Hiszen erőfeszítést kell tennünk, hogy átváltunk a külső formáról a belsőre.

Ígérem neked, ha elkezdesz „behatolni” a barátokba, és látni a szívben lévő pontokat, amelyek egymáshoz kapcsolódnak, észre fogod venni, hogy az egész világ ugyanilyen módon van felépítve.

Meg fogod érteni, hogy az emberek nem külső képek, hanem vágyak, „energia-csomagok”.
Mindannyian valamilyen kölcsönös kapcsolatban állnak, és te is képes vagy hatni rájuk, ők pedig rád.
Testek helyett erőket fogsz látni!

Már most is részben így tekintünk egymásra: egy embert erőként érzékelünk, és beszélünk a lényegről.
De mélyebbre kell hatolnunk.

Az, hogy nem a spirituális valóságot látjuk, hanem a külső képet, és hogy rés van a kettő között, mindig azt mutatja, hogy még nem értük el az összetapadást a környezetünkkel.

Amint megtörténik az összetapadás, és megérintjük az első valódi kapcsolatot, minden zavar azonnal eltűnik.
Látod az embereket, de már nem a külső alakjaikhoz viszonyulsz, hanem a lényegükhöz.
Pont úgy, mint egy jó pszichológus, aki ránézésre is látja az ember lelkét, vágyait, gondolatait, hajlamait és eltéréseit.

[65512]
A napi kabbala lecke 3. része alapján, 2012. január 3. – „A Tíz Szfíra Tanulmányozása”

forrás: https://laitman.com/2012/01/an-angel-digging-in-the-garbage/