A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel
A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel, és azt hisszük, hogy a valóság képe, amit az érzékeink adnak, pontos és megbízható. De valóban az? Valójában nem tudjuk, hogy milyen a pontos valóság, vagy azt, hogy egyáltalán létezik-e. Minden érzékszervünk különböző ingerekre válaszol, de minden érzékszervünk ugyanolyan módon működik. Amikor például egy napsugár behatol a pupillámon, a retinám neuronjai megteremtik a modelljét a külső képnek. Ez a modell aztán kódolva átjut az agyamba, ami dekódolja a pulzusokat, és újrateremti a képet. Ugyanez a folyamat megy végbe, ha egy hang megüti a fülünket, vagy valami megérinti a bőrünket. Más szavakkal, az agyam használja az érzékszerveimet, hogy megteremtsen egy modellt, vagy formát, ami egyezik a külső tárggyal. De ha a modellem nem megfelelő, sohasem fogom megtudni ezt, és azt fogom hinni, hogy a valódi tárgy vagy hang pont ugyanaz, mint a modell, amit az agyam teremtett. A “formák egyezőségének” alapelve nem csak a szerveinkre alkalmazható, de a viselkedésünkre is éppúgy igaz. A gyerekek például ismétlés útján tanulják el, amit a külvilágban látnak. Ezt “utánzásnak” hívjuk. A gyerekek az utánzást használják eszközként, hogy készségekre tegyenek szert, mint amilyen az ülés vagy az állás, beszéd, és az evőeszközök használata. Amikor beszélünk, megfigyelik, hogyan mozgatjuk az ajkainkat. Valójában nem csak a gyerekek tanulnak ilyen módon, de az egész természet a bizonyíték a hatékonyságra, ami a formák egyezőségén keresztüli tanulást illeti. Ezért, ha a Teremtő tulajdonságait akarjuk megfigyelni akkor meg kell teremtenünk önmagunkban az Ő cselekedeteinek a képét. Ennek a módszere kerül leírásra a Kabbala Bölcsességében.
KA
