Mások vágyain keresztül élni
Kérdés: Ha nem érzünk semmit az igazi teremtésből, mit érzünk, amikor szeretünk, élvezzük az ételt, vagy akár a csillagokra tekintünk?
Válasz: Örömet érzünk a jelentéktelen kis egoizmusunkban. Egész világunk, egész életünk ezen belül van. Semmit sem érzünk ezen kívül.
Kérdés: Szóval, nincs semmi költői a csillagászatban, gyötrelemben, vagy a szerelemben? Nincs költészet, nincs bennük semmi romantika?
Válasz: Ez az, ami által a korporális anyag él, mind az emberekben és az állatokban. Ezek azonban nem spirituális vizsgálatok. A spirituális megkülönböztetések más állapotból származnak, saját magamon kívülről. Amikor magamon kívül érzek valakit, és az ő gondolatai, érzései által élek, azáltal, hogy képes vagyok kitölteni őket.
Ezzel kezdem úgy érezni, hogy hasonló vagyok a Teremtőhöz, aki megteremtette az anyagot, és folyamatosan megújítja, folyamatosan magasabb állapotok felé alakítja azt. Amikor úgy érzem, hogy ki tudok tölteni valaki mást – hogy beteljesítsem őket, hogy jobbá változtassam, nem a megértésem szerint, hanem vágyaik alapján – akkor úgy érzem magam, mint a Teremtő, és érzem, amit a Teremtő érez. Ezt hívják a spirituális életnek.
Kérdés: Mi a spirituális élet fő szabálya?
Válasz: A mások vágyain keresztül való élet.
Kérdés: Miért nem érzem a spirituális világot?
Válasz: Ez azért van, mert nem alakítottad ki a szándékot, a vágyat és a késztetést, hogy másokat érezz saját magad helyett.
Mit jelent a “saját magam helyett”? Azt, hogy másokat egyfajta objektumként érezzünk, önmagunk pedig, mint egy eszközt, amely ezt az objektumot helyes, pozitív állapotba hozza.
Via – Laitman Blog