„A megvetés”—Belső akadályok az emberben
Rabash: Annak megfelelően, ami el lett magyarázva azzal kapcsolatban, hogy “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”: “Azonban, mindezen találkozó után, mindegyikük számítást végez és azt nézi, hogy mennyit kapott meg a gyülekezetből önszeretete számára, mit nyert megszerzés iránti vágya mindaz által, mivel ők időt és erőfeszítést fektettek be a közösség hasznára. Szóval mit nyertek ezáltal? Az ember ekkor azt tapasztalja, hogy valószínűleg sikeresebb lett volna, hogyha kezdettől önmaga érdekében dolgozott volna, legalábbis erőfeszítésének egy részével. De „én beléptem a közösségbe, mivel azt gondoltam, hogy azon keresztül én képes leszek többet nyerni, mint amennyit egyedül lettem volna képes. De most azt látom, hogy nem nyertem semmit.”
„Amikor valaki azt akarja mondani, hogy a barátok szeretetét az adakozás
tulajdonságának elérése érdekében kell tennie, és hogy mindenkinek a többiek érdekében kell dolgoznia, akkor mindenki kineveti és kigúnyolja őt. Ez úgy tűnik számukra, mint valamifajta tréfa, és ez azt jelenti, hogy az ember a szekulárisoknak, a gúnyolódóknak a körében ül. Ahogy mondva van, ezzel kapcsolatosan „bár a bűn az közel áll minden emberhez, és minden kegyelmes dolog amit ők megtesznek, azt önmagukért teszik” Egy ilyen közösség elszakítja az embert a Szentségtől, és betaszítja őt a gúnyolódás világába. Ez a “gúnyolódók székének“ tiltása.”
Ahogy egy ember előrehalad, az egoizmusa növekszik, és hirtelen úgy érzi, hogy elkezdi figyelmen kívül hagyni a kabbalisztikus csoport szervezeti alapelveit. Ez az ember belső természetésből származik, és helyesen kell dolgoznia az ilyen zavarokkal, és segítségért kell folyamodnia.
Minden csak a belső munkáról szól.
Kérdés: Mi történik, ha egy ember úgy érzi, hogy a tízes hirtelen a megvetés gyülekezetébe fordult?
Válasz: Ez is belső munkát igényel, mert minden, ami úgy tűnik az ember számára, mint ami kívül történik, valójában benne van. A saját bensőségét látja.
Kérdés: Tehát folytatnia kell a munkáját a csoportban?
Válasz: Egy ember csak akkor hagyja el a csoportot, ha az egész csoport úgy gondolja, hogy nem kell követnie a kapcsolat útját. Ettől eltekintve azzal a ténnyel kell elindulnia, hogy mindent, amit lát, azt a saját egoizmusán keresztül látja.
Kérdés: És hogyan dolgozik ezzel? A cél fontosságának növelésével?
Válasz: Először is kiemeli önmagát. Így ellenőrzi önmagát. Ha mindeközben megváltoztatja magát, és látja, hogy a csoport megváltozott, ez azt jelenti, hogy ezek az ő természetének a megtévesztései voltak.
Kérdés: És ha látja, hogy ő most a megvető: ő ücsörög és belül nevet mindenkin? Mit tehet, hogy csatlakozzon a barátokhoz?
Válasz: Kérjen segítséget. Ő nyíltan fordulhat a barátaihoz, hogy segítsenek neki.
Kérdés: Lehetséges, hogy a Teremtő hozza el az embereket a csoporthoz, és egy bizonyos ponton az a megvetés gyülekezetévé válik?
Válasz: Minden lehetséges. Ezért mindezt meg kell vitatni, és főként részt kell venni az Arvutban (kölcsönös garanciában). Ha egy csoport megfelelően működik, akkor a megvetés minden csoporttagban, csak belső zavar másokhoz viszonyítva.
Egy ember fokozatosan elkezdi érezni, hogy nincs semmi külső. Úgy látja, hogy minden, ami előttük van, beleértve a Teremtőt, és mindent, amit el tud képzelni, benne léteznek.
A KabTV “Utolsó generáció” című műsorából 2018-04-18
