Az irigységről
Legfejlettebb szintjén az irigység segíthet, hogy elérjük az öröklét korlátlan érzését. Noha az étel, család vagy szex kapcsán megtapasztalhatjuk a féltékenységet, ezek inkább a test miatt szükséges ösztönök – ahogy ezt sok állat esetében is látjuk. A férfiak irigylik a szabadságot, amellyel valaki kalandozhat a világban és különféle játékokat játszhat. A nők jellemzően a divat és szépség mentén féltékenyek, és más nőkkel vetik össze magukat. A vörös posztót hajszoló bika példájára ezek a korporális féltékenységi típusok hatékonyan táplálják az emberi egó fejlődését. Egyensúlyba hozzuk az elmét a féltékenység érzetével, és ezt abból a célból tesszük, hogy megvalósítsuk önmagunkat, és elérjük vágyunk tárgyát. Ezek a pénzen megvásárolható, behatárolt és tapintható formái a féltékenységnek inkább azt tükrözik, amit birtoklunk, és nem azt, ami bensőnkben van. A spirituális irigység akkor lép működésbe, amikor belépünk a kontroll birodalmába. Azok, akik felemelkednek az örök elérésekhez, belső, egészleges és korlát nélküli érzéshez jutnak, ami a testükön kívül, idő és tér felett, a természetben létezik. Ezek az emberek arra vágynak, hogy tudásukkal megváltoztassák a világot. Istenhez hasonlatosak abban, hogy akaratuk a bölcsesség, és új horizontok elérésére irányul. Ez az irigység egy új élet kezdetének irányába mozdít minket, amelynek helyszíne az Édenkert.
