Háború – a kapcsolat keresése
Kérdés: A háború valójában az emberek közötti kapcsolat keresése?
Válasz: Amikor az emberek nem tudnak egyezségre jutni, nem csak eltávolodnak egymástól, hanem mindenféle konfliktust is kezdeményeznek egymás között. Azaz, a jó kapcsolat hiányában, a kapcsolat megromlik.
Tehát mind a polgárháborúk, mind a nemzetek közötti háborúk tulajdonképpen tapogatózások valami fajta kapcsolat irányába, legyen az jó vagy rossz. De mindannyian egoisták vagyunk. Nem tudjuk lefektetni a köztünk lévő kapcsolat általános szabályait, a kapcsolódás képletét. És a háború ebben segít.
Az a tény, hogy a huszadik században a háborúk nemzetközivé váltak, azt jelzi, hogy az egész világ keresi az egységet, mivel vissza kell nyúlni a a gyökerekhez, a globális állapothoz.
Kérdés: Az emberiség éppen mindennek ellenkezőjét véli, nevezetesen, hogy a háború megbontja a kapcsolatot.
Válasz: Nem így van. Inkább a rend meghatározott módon történő átalakulása következik be. Mi, zsidók, sajnos olyannyira egoisták vagyunk, hogy még mindig nem állunk rá készen, hogy egyből váltsunk az egóból az egységre.
Munkánk eredményeként tekinthetünk az egymással konfliktusban álló népek közötti kapcsolatra. Amennyiben Izrael népe nem mutat példát egységből és kapcsolódásból, akkor csak egyetlen út marad, a háború. Akkor mindenki minket, zsidókat fog a világ háborúi miatt felelőssé tenni. És igazuk van, mivel nem tesszük lehetővé, hogy ők egységre lépjenek egymás között. Ez azért van, mert az a habarcs, az adakozás és szeretet azon minősége, ami összetapasztja az emberiség egészét, csakis nálunk található.
