Dr. Michael Laitman

Élet és halál, kilencedik rész

Félnek a kabbalisták a haláltól?

Kérdés: Mi a helyes viszonyulás a halálhoz?

Válasz: Azt gondolom, hogy a legjobb nem gondolni a halálra, hanem abban kell hinni, hogy örökkévalóan, vég nélkül létezünk. Biztosítanunk kell, hogy legalább részben elérjük ezt a végtelenséget és örökkévalóságot ebben az életben, még korporális állapotunkban.

Ha úgy vesszük, életünk során azért létezünk, hogy feltárjuk az adakozást és a szeretetet, amelyek eszközként szolgálnak, hogy eljussunk a tökéletességhez, örökkévalósághoz és a Teremtőhöz. Ahhoz a felső erőhöz, ami mindent irányít. Erről kell, hogy szóljon a haladásunk.

Vizsgáld meg magadat: amikor az állati értelemben vett halálra gondolsz, valóban izgat ez téged? Ha igen, akkor még nincs benned komoly vágy a spirituális minőségekre. Amikor a spiritualitással foglalkozol, teljes mértékben hidegen hagy, hogy mi történik a testeddel, él-e, hal-e. Az adakozás és szeretet minőségeiben létezel és akarsz létezni.

Kérdés: Érdekli a kabbalistát a fehérje alkotta test? Azon keresztül lép érintkezésbe más emberekkel, akik még nincsenek a spiritualitásban. Ha nem rendelkezne ezzel a testtel, nem volna képes kommunikálni a tanítványaival.

Válasz: Igen, foglalkozik a testtel, de csak minimálisan, olyan módon, amire ráillik a „szükséges és elégséges” leírás.

Kérdés: Gondol arra egy kabbalista, hogy mi történik majd a családjával és tanítványaival, miután ő meghalt?

Válasz: A család a szokásos korporális ügyek közé tartozik. A tanítványok viszont máshova sorolandók. Úgy kell őket felkészíteni, hogy rendelkezésükre álljon a módszer és tudásanyag megfelelő tárháza. Szükséges megszervezni azt a laboratóriumhoz hasonló közeget, amellyel vizsgálhatják önmagukat, illetve fejlődhetnek.

Kérdés: Vagyis a kabbalistának lehet halálfélelme, csak nem egoista értelemben.

Válasz: Nem halálfélelem ez, hanem az a vágy, hogy egy olyan világot hagyjon maga mögött, ami semmi másra, mint teljes mértékben a teremtés céljára irányul.

Mi mást hagyhatsz hátra? Nincs is más. Kezdjük megközelíteni az állapotot, amikor a személy megérti, hogy az egyetlen dolog, amit örökül hagyhat, azok a jó cselekedetek. Ezek a tettek feljegyzésre kerülnek a neve mellé, és az élet legfőbb nyereségét alkotják.

Kérdés: Ha jól értem, a jó tett mások ráébresztése a Teremtő feltárására. Van más jó cselekedet, amit mások irányába véghez vihetünk?

Válasz: Nincs semmi más, csakis az, hogy másokat közelebb hozzunk a Teremtőhöz.

71 queries in 0,772 seconds.