Élet és halál, kilencedik rész
Félnek a kabbalisták a haláltól?
Kérdés: Mi a helyes viszonyulás a halálhoz?
Válasz: Azt gondolom, hogy a legjobb nem gondolni a halálra, hanem abban kell hinni, hogy örökkévalóan, vég nélkül létezünk. Biztosítanunk kell, hogy legalább részben elérjük ezt a végtelenséget és örökkévalóságot ebben az életben, még korporális állapotunkban.
Ha úgy vesszük, életünk során azért létezünk, hogy feltárjuk az adakozást és a szeretetet, amelyek eszközként szolgálnak, hogy eljussunk a tökéletességhez, örökkévalósághoz és a Teremtőhöz. Ahhoz a felső erőhöz, ami mindent irányít. Erről kell, hogy szóljon a haladásunk.
Vizsgáld meg magadat: amikor az állati értelemben vett halálra gondolsz, valóban izgat ez téged? Ha igen, akkor még nincs benned komoly vágy a spirituális minőségekre. Amikor a spiritualitással foglalkozol, teljes mértékben hidegen hagy, hogy mi történik a testeddel, él-e, hal-e. Az adakozás és szeretet minőségeiben létezel és akarsz létezni.
Kérdés: Érdekli a kabbalistát a fehérje alkotta test? Azon keresztül lép érintkezésbe más emberekkel, akik még nincsenek a spiritualitásban. Ha nem rendelkezne ezzel a testtel, nem volna képes kommunikálni a tanítványaival.
Válasz: Igen, foglalkozik a testtel, de csak minimálisan, olyan módon, amire ráillik a „szükséges és elégséges” leírás.
Kérdés: Gondol arra egy kabbalista, hogy mi történik majd a családjával és tanítványaival, miután ő meghalt?
Válasz: A család a szokásos korporális ügyek közé tartozik. A tanítványok viszont máshova sorolandók. Úgy kell őket felkészíteni, hogy rendelkezésükre álljon a módszer és tudásanyag megfelelő tárháza. Szükséges megszervezni azt a laboratóriumhoz hasonló közeget, amellyel vizsgálhatják önmagukat, illetve fejlődhetnek.
Kérdés: Vagyis a kabbalistának lehet halálfélelme, csak nem egoista értelemben.
Válasz: Nem halálfélelem ez, hanem az a vágy, hogy egy olyan világot hagyjon maga mögött, ami semmi másra, mint teljes mértékben a teremtés céljára irányul.
Mi mást hagyhatsz hátra? Nincs is más. Kezdjük megközelíteni az állapotot, amikor a személy megérti, hogy az egyetlen dolog, amit örökül hagyhat, azok a jó cselekedetek. Ezek a tettek feljegyzésre kerülnek a neve mellé, és az élet legfőbb nyereségét alkotják.
Kérdés: Ha jól értem, a jó tett mások ráébresztése a Teremtő feltárására. Van más jó cselekedet, amit mások irányába véghez vihetünk?
Válasz: Nincs semmi más, csakis az, hogy másokat közelebb hozzunk a Teremtőhöz.
