A szívemben lakozó barátok
El tudjuk képzelni, mit kell tartalmaznia a Teremtőhöz szóló imának. Ez általánosságban megvitatható. De miért ennyire nehéz kimondani azokat a szavakat, amelyekkel megszólítjuk Őt? Éreznem kell önmagam, önmagam, mint a csoport egy eleme, látni a csoport hozzájárulását, és a Teremtőről szerzett benyomást, amit a csoporton keresztül kapok. A belsőmbe gyűjtöm mindezeket a benyomásokat, és felhasználom őket, amikor a tízesen keresztül a Teremtőhöz fordulok.
Az egészet a szívemen keresztül kell átvezetnem. Amikor a szív képtelen a munkára, segítek az elmémmel, gondolataimmal. Legjobb, ha a szív munkája az ima, és az elme csupán besegít, vagy egyáltalán nem is érzem az elmét, és kizárólag az érzékeimet állítom munkába.
Ilyen módon szükséges a nap során, és minden egyes nap dolgoznunk. Minden baráttól inspirációt gyűjtök, és ehhez nem is kell, hogy fizikailag találkozzam velük. A barátok a szívemben vannak, és erőfeszítést végzek, hogy érezzem őket, inspirálódjak, és az inspiráción belül megérezzem a mindannyiunk által közösen megélt Teremtőt. A Teremtőtől jövő, és a barátokon keresztül megszerzett inspiráció segítségével utalom Hozzá vissza az imát, a MAN-t, szintén a barátokon keresztül. Ebben a körkörös mozgásban folyik a munkánk.
