A személyen belüli színészkedés funkciója
Kérdés: Szükséges megtanulni, hogyan játsszunk egymás előtt?
Válasz: Igen, el kell sajátítanunk, hogy úgy játsszunk, mint színészek a színpadon. Meg kell értenünk ennek a játéknak az elemeit, azt, hogy miként vegyük figyelembe a mások játékát, hogyan inspiráljuk egymást. Ez mind komoly hatással van ránk.
Úgy tűnik számunkra, hogy a barát szerepet játszik, vagy talán egyáltalán nem értjük, hol „lép fel”, hol is van ő valójában. De ez nem is számít. Ami fontos, hogy inspirációt kapjunk tőle, és ennek eredményeképp mi magunk is áhítjuk a gólt, még ha csak megjátszásból is vágyunk rá.
Kérdés: Tud a személy önmagán belül is szerepet alakítani?
Válasz: Hogyne. Tisztában vagyok vele, hogy ki vagyok. Hogy milyen önző vagyok. Ezért önmagammal akarok játszani, azaz önmagamat akarom mindig magasabbra emelni.
Kérdés: Tulajdonképpen megállás nélkül szerepet játszunk, munka közben, a családban és abban a spirituális csoportban is, ahol fejlődni kívánunk. Eljátsszuk azokat a tanításokat, amikről a kabbalisták írtak. Azért tesszük ezt, hogy egy ilyen csoporton belül érjük el a célt.
Miért kell a bensőnkben is játszani? Nem kéne, hogy legalább önmagammal őszinte legyek?
Válasz: Lehetséges, hogy egyszerre játszol el valamit, és őszinte vagy magadhoz. Tudod, hogy ez két szinten történik: az egyik az „Én”, a másik pedig „Akivé válni szeretnék”.
