Hogyan tudom megkülönböztetni az álhíreket a valódi hírektől?
Valójában hírek azok, amit az adott média közvetít számunkra, és amit annak megfelelően sugároz, hogy mi az, amit a médiatulajdonosának finanszírozó köre akar terjeszteni, szóval gyakorlatilag minden álhír.
Amikor az előfizetők voltak az újságok fő finanszírozói, akkor a média tartozott az olvasóknak, azaz, azoknak az embereknek, akik megvásárolták, elolvasták és nézték azokat a híreket, melyeket az újságok közöltek.
Azonban, amikor a médiatulajdonosok válnak a média finanszírozásának elsődleges forrásává, és a különböző érdekcsoportok hirdetésére támaszkodik a fenntartása érdekében, akkor a média a tulajdonosok, és a hirdetők érdekeit szolgálja. Ennek megfelelően torzítja a híreket, amivel elveszítik hitelességüket, ami a legfontosabb volt korábban a hírszolgáltatók számára.
Ma az emberek nagy része tudja, hogy a médiában főleg álhíreket olvasnak, látnak. Egyre több ember kérdőjelezi meg a hírek valódiságát és azt, hogy valójában milyen érdekek állnak az adott média mögött. Mivel az embereknek nincs más választása, a lehetőségek hiánya miatt, így továbbra is ugyanazon forrásból származó híreket fogyasztják.
Ugyanakkor ahelyett, hogy a médiára mutogatunk, mert eltorzítják az információt az álhírekkel, bölcsebbek lennénk, ha egy pillanatra magunkba néznénk, minden egyes személy saját magába tekintene, hiszen mi magunk alkotjuk a társadalmat.
A média semmivel sem korruptabb, torzultabb, mint az azt körbevevő társadalom, melyet mi alkotunk. A média sokkal inkább a társadalmi értékeknek, a társadalom befolyásolásának és viselkedésének a terméke.
Tehát az, hogy tudatában vagyunk az állhíreknek, ez önmagában nem elég ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, ahol újra valódi híreink lesznek.
Ahhoz, hogy eljussunk a valódi hírekhez, egy nagyon komoly önvizsgálaton kell keresztül mennünk. Először is meg kell értenünk azt, hogy a média se nem jobb, se nem rosszabb, mint az adott társadalom, amelyben jelen van. Azaz egy olyan társadalomban, ami olyan egyénekből áll ahol az egyén jóléte fontosabb, mint a társadalom jóléte.
Az álhírek, és a korrupt média azt tükrözi számunkra, hogy mi magunk milyenek vagyunk. Azaz önközpontú lények, akik mindent megtesznek, amit csak tudnak, azért, hogy profitot és sikert szerezzenek maguknak mások kárára. Ennek a felismerésnek olyan sürgető kérdésekhez kell vezetnie, mint: Valóban egy ilyen társadalomban akarunk élni?
Ha a válasz igen, akkor az álhírek, és a média korrupciója nem kell, hogy aggasszon minket.
Azonban, ha mi egy olyan társadalomra törekszünk, ahol egymás között a boldogság, a kedvesség, az egymás támogatása és bátorítása virágzik, ahol általánosan egy pozitív légkör uralkodik, akkor mindannyiunknak meg kell változtatnunk a társadalmi értékeinket, hogy a társadalom érdekeit részesítsük előnyben, a saját érdekeink fölött.
Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni, de mindez mégis lehetséges.
Először is meg kell tanulnunk, hogy kölcsönös függőségben állunk egymással, azaz, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolva egymással, és milyen mértékben függ az életünk egymástól.
Meg kell értenünk és különböző szempontok alapján meg kell vizsgálnunk ezt a kölcsönös függőségünket. Egészen addig, amíg az egy teljesen tapintható érzéssé nem válik bennünk. Amikor már úgy érezzük, hogy minden tettünk hatással van mások életére.
A koronavírus járvány jó példázat erre, ami megmutatta az egymástól való kölcsönös függőségünk hatását egészségünk tekintetében. Láthatjuk, hogy a fertőzés terjedése, és az emberek egészsége azon múlik, hogy betartjuk-e az egészségügyi utasításokat. Mennyi minden múlik azon, hogy az emberek betartsák a személyes higiéniát, ha bizonyos távolságot tartanak egymástól, vagy, hogy védő maszkot viselnek egymás környezetében.
Az egymástól való függőségünk törvényszerűsége alapján, az emberi közömbösségünk, a mások elutasítása, az antipatikus és negatív érzések terjesztése egy káros láncreakciót indít be, ami az egész társadalmat negatívan érinti és károsítja.
Ha azonban mindannyian érezzük az egymástól való függőségünket, akkor azt fogjuk érezni, hogy mindannyian egy hatalmas nagy egész részei vagyunk. Akkor azt érezzük, hogy a társadalom gyakorlatilag a közös tulajdonunk, mihez hozzátartozunk akkor ez az érzés, megakadályoz minket abban, hogy kárt okozzunk benne. Így állandóan azt keressük majd, hogy hogyan segítsük, hogyan támogassuk a közönséget akkora mértékben, amennyire csak lehetséges.
Ha megértjük azt, hogy az álhírek, és a média korrupciója is abból származik, hogy mi mindannyian az önérdeket tekintsük fontosabbnak a társadalmi érdekek felett, akkor megláthatjuk, hogy nincs semmi értelme annak, hogy a médiát vádoljuk és azokat, akik a média mögötti álhírekért felelősek.
Épp ellenkezőleg, hogy ha meg akarjuk változtatni a médiát, akkor először is magunkat kell megváltoztatni. Elsősorban magunkat kell ösztönözni arra, hogy a társadalom érdekeit tartsuk szem előtt, a saját önös érdekeinkkel szemben.
Hogyha továbbra is visszatartjuk magunkat attól, hogy javítsuk az egymás közötti kapcsolatainkat, akkor számíthatunk arra, hogy a média korrupció erősödni fog, és még több álhír jelenik majd meg. Ezek elárasztanak minket olyan problémákkal, amik továbbra is károsítják a társadalmunkat.
Sőt mi több, nem látunk majd semmilyen megoldást.
Tehát valódi híreket csak egy őszinte önvizsgálat és az emberi kapcsolatok javítása eredményezhet.
Azáltal, hogy negatívan és kizsákmányoló módon fordulunk egymáshoz, olyanokká válunk, mint a vírusok. Napi szinten megfertőzzük egymást.
A pozitív változás tehát közös erőfeszítést igényel, annak érdekében, hogy egy kölcsönös és pozitívan összekapcsolt társadalmat építsünk, azáltal, hogy figyelembe vesszük egymást és elkezdünk felelősen viszonyulni egymás iránt.
Ha mi létrehozzuk ezt a finomhangolást a gondolkodásmódunkban, akkor hamarosan egy teljesen megújult, fejlettebb és sokkal pozitívabb társadalmat látunk majd magunk körül.
