Az egyszerű élet öröme
A boldogság titka az egyszerűségben rejlik. Vagyis a világnak jelenleg nem egyszerűen az alapokhoz, hanem az egyszerű életformához kell visszatérnie. Ha a bolygónkra a magasból tudnánk rátekinteni, mint az űrhajósok, világosan meglátnánk, hogy a Föld miként burkolja be az emberiséget egy körkörös, egyszerű, megosztások nélküli módon.
A koronavírus a létezés új dimenzióiba vezet el minket. Drámai módon megváltoztatta szokásainkat, így újfajta perspektívából pillanthatjuk meg önmagunkat. Újragondolhatjuk, hogy mi az, ami felesleges, és mi az, ami valóban elengedhetetlen.
A vírus megtisztítja túlbonyolított és művi, nyakatekert és nehézkes életünket. Visszahozza a családi tűzhely melegének fontosságát. Megnő a helyes oktatás és a valódi egyszerűség jelentősége.
Életünket is egyszerű, természetközeli állapotban kezdjük. Férfi és nő együttléte során megfogan a magzat, megszületik a csecsemő, akinek a legalapvetőbb élelemre és ellátásra van szüksége. Aztán ahogy a baba nő, a fejlődés során egyre több tulajdont és figyelmet igényel.
Amikor erőnk teljében vagyunk, hajtjuk a pénzt és az élvezeteket, igyekszünk sikeres karriert befutni. Mindeközben eltékozoljuk erőnket, és a végén csak a nagy ürességet érezzük önmagunkban.
Ahogy idősebbé válunk, az egyszerűség ismét vonzani kezd bennünket. Ez nemcsak csökkenő energiánknak köszönhető, ami fiziológiai realitás. Főként az játszik benne szerepet, hogy az általunk megkonstruált luxuscikkek és a világ rafinált „beetetései” már nem szédítenek meg minket. Az ember életének ebben a szakaszában belátja, hogy minél puritánabbul rendezi be környezetét, annál több az értelem benne, és annál hasonlóbban cselekszik a természethez.
Az összetettség ellenében, a természet az egyszerűséget részesíti előnyben. Ezért történik, hogy az életet egyszerű és természetes módon kezdjük, és hasonlóan fejezzük be. Közösségi fejlődésünk a következő mintát mutatja: ahogy emberi lényként kifejlettebbé válunk, elérünk egy csúcsot, ahonnan vágyni kezdünk a simább és jelentéssel telibb életre.
Vizsgáljuk meg az idők folyamán az ember által létrehozott kultúrát – zenét, tánc- vagy képzőművészetet! Az ember mélyen fekvő érzéseinek és gondolatainak ezen kifejeződéseinek vizsgálatakor azt találjuk, hogy minden, ami inspirációval tölt el minket, minden, ami iránt csodálatot érzünk, az közel áll a természethez és viszonylagosan egyszerű. Ebbe az irányba tart az emberiség.
Miután végéhez ért a jelenlegi komplikált világkorszak, növekvő vágyat érzünk egy leegyszerűsítettebb élet iránt. Ebben sok-sok színt és ízt tapasztalhatunk meg, amelyek közül a legfontosabb a szeretet íze.
Az egyszerűség nem szükségszerűen léha, nélkülöző életmódot jelent. Inkább a természetközeliséggel való azonosulást takarja. Megérezzük azt a szerepet, amelynek betöltésére világra jöttünk, és amelyet elvár tőlünk a természet. Nem tudatos módon, mindannyian erre a kérdésre igyekszünk megfelelni. Szeretnénk fellelni az élet titkát és célját. Ez életünk legmélyebb és legalapvetőbb kihívása.
A koronavírus löketet ad belső vizsgálódásainknak. A természet nyomására alapvető kérdések kerülnek a felszínre. A vírus eltávolít minket túlzottan komplex életünktől, és a valóban lényeges szempontokat helyezi előtérbe. Ilyen a család szerepe, a megfelelő oktatás, és a mindenkiben élő igény az egyszerűségre.
Az élet rövid, és az az életmód, aminek jelenleg is a szorításában vergődünk, nem hagy időt, hogy célján töprengjünk. Ezt a lehetőséget biztosítja számunkra a koronavírus. Gondolkodásra késztet, és segít megérteni, hogyan élhetünk valódi életet, ahelyett, hogy csak vegetálunk és túlélünk. Mi a titok? Hogy megtaláljuk a kicsiny, de jelentőségteli dolgokat az életben. És ez sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik.
