Egy újfajta kapcsolat felé
Baal HaSulam, Beszéd a Zohár befejezésének alkalmából: „Ezt mondták bölcseink: „Minden cselekedeted legyen a Teremtőért!”, azaz, „Törekedj Dvekutra (összetapadásra) a Teremtővel! Semmit ne tégy, ami nem segíti elő a Dvekut elérését. Ez annyit tesz, hogy minden tetteddel adakozz felebarátodnak, és keresd az ő hasznát. Ha ezt megteszed, formaegyezésbe kerülsz a Teremtővel. Mivel, az Ő minden cselekedete, a mások felé való adakozás és mások előnyeinek a biztosítása, ezért a te összes tettednek is, adakozónak és a többiek előnyére irányulónak kell lennie. Ez a teljes Dvekut.
És kérdezhetjük erre: „Hogyan szólhat az ember minden cselekedete arról, hogy a többiek számára legyen előnyös? Hiszen mindenkinek fenn kell tartania magát és családját.”
Kérdés: Azt állítjuk, hogy vannak szükségtelen gazdasági ágazatok, szükségtelen foglalkozások és az általunk termelt fölösleg, hamarosan el fog tűnni. Hogyan viszonyuljon az ember ehhez a helyzethez? Milyen módon hasznosítsa önmagát, ha szakmája fölöslegessé válik?
Válasz: A természet négy szintből áll: kövületi, növényi, állati és emberi. Mi a különbség az állati és emberi természet között? Hiszen testünk felépítése alapján nyilvánvalóan állatok vagyunk, azzal az apró kiegészítéssel, hogy meghatározott társadalmi közeget alkotunk, ahol biztosítunk bizonyos feltételeket önmagunknak.
Nem élhetünk csak a bőrünkben, muszáj öltözéket viselnünk. Nem ehetjük a természetben készen talált dolgokat, muszáj valahogy feldolgoznunk, megfőznünk ezeket. Betegségeinkre mindenféle gyógyszereket szedünk. Azaz, noha az ember fejlettebb, mint a hozzá legközelebb álló állati fajok, ugyanilyen mértékben, sőt még jobban is jellemzőek rá a hibák, hiányosságok.
Ha az állatok viselkedését vizsgáljuk, látható, hogy kiterjedt társas kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyeket nem értünk teljes egészében.
Az ember nem kommunikál hasonszőrű társával. Csak saját érdeklődési területei, például a labdarúgás vagy hasonló dolgok, foglalják le. Általában véve elmondható, hogy minden előrébb való számára, mint kapcsolatai fejlesztése.
Mind a kölyök, mind az ivarérett állatok idejük nagy részét kapcsolataik, közös játékaik, stb. fejlesztésének szentelik. Ez óriási hiányosság az embernél, aki bármit szívesebben csinál, csak ne kelljen másokkal találkoznia.
Szenvedünk, mivel nem vesszük górcső alá helytelen viszonyulásainkat, és nem kerülünk közelebb egymáshoz rossz kapcsolataink felett. Nem tesszük, amit a természet szükségesnek tart.
A rendelkezésünkre álló idő száz százalékát, totál felesleges dolgokkal töltjük. Például napi tíz órát dolgozunk, miközben a természet programja két-három órát ír elő.
De akkor mit tegyünk a fennmaradó időben? Az állatok kapcsolataikat ápolják. Együtt pihennek, sütkéreznek, barangolnak, vagy ülnek a fán. Mit teszünk mi? Nem ismerjük a szabadidő fogalmát, holott ez nem „szabad” idő, hanem a természethez és egymáshoz fűződő viszonyaink tisztázására kiszabott időkeret. Mindebből az következik, hogy siralmas állapotba navigáltuk magunkat.
Körültekintően végig kell gondolnunk, és döntenünk kell arról, milyen módon fogunk élni, amikor a mostani globális, integrál jellegű, és komplex vírus visszavonul, és lehetőséget ad számunkra, hogy új módon kerüljünk közelebb egymáshoz.
A természet integrál rendszert alkot, egyetlen lépése sem esetleges, minden eleme, a természet gondoskodása alatt áll. Ezért minden, ami most történik, azzal a szándékkal megy végbe, hogy még tisztábban írja körül a részek közötti interakció jellegét.
Minden a még nagyobb fokú interakció irányába halad. Figyelnünk kell arra, amiben nem felelünk meg a természetnek, és a jobb és helyesebb kapcsolatok felé kell törekednünk. Remélem, hogy az emberiség rövidesen készen áll erre a feladatra.
[265155]
KabTV’s “Kabbala Alapjai” 20/04/12
Forrás: https://laitman.com/2020/06/toward-the-new-relationship/
