Dr. Michael Laitman

Nincs fekete, fehér nélkül

Medium publikálta az új cikkemet “Nincs fekete, fehér nélkül”

A társadalom széthullásának nem az az oka, hogy az egyik félnek igaza van, a másik viszont téved, hanem az, hogy egyikük sem kívánja létrehozni az egységet. Természettől fogva akarjuk mindannak a vesztét, ami nem kelt bennünk jó érzést. „Ha máshogy gondolkozol, mint én, akkor ne lássalak, és lehetőleg, ne is létezz!” Kisebb nagyobb eltérések mellett, ez az ember természetes gondolkodásmódja. De a természettől nem csak ezt az indíttatást kaptuk, képesek vagyunk a gondolkodásra és az alternatívák közötti választásra is.

Ha rájövünk, hogy az életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk arra, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.

Természettől fogva rendelkezünk a megfigyelés képességével, így elsajátíthatjuk annak tudását, hogy semmi nem létezik anélkül, hogy ne részesülne támogatásban saját ellentététől. A Földet például a Nap gravitációs húzása, és a tőle távolító centrifugális erők közti egyensúly tartja keringési pályáján. Hasonlóképp, életünk a sötétség és fény által meghatározott órák körül forog, látásunk pedig az összes szín egyszerre történő érzékelése (fehér), illetve az összes szín hiánya (fekete) által létrehozott spektrum segítségével működik. A meleg és a hideg, az éhség és teltségérzet, vonzerő és taszítás, szeretet és gyűlölet – mind-mind olyan ellentétpárok, amik olyanná varázsolják életünket, amilyennek azt ismerjük.

Nem taszítja vagy negálja semmi az életünket, ami ellentétes vele. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, és kiegészíti azt. Képzeljük csak el, micsoda barátságos, befogadó világban élnénk, ha be tudnánk látni, hogy embertársaink is hozzánk és a valóság egészéhez hasonlóan működnek. Képzeljük el, micsoda gazdagságot tapasztalhatnánk, ha üdvözölni tudnánk az emberi sokszínűséget (lásd: bőrszín, rassz, hiedelemrendszer, hajlam, nézőpont), és minden mást, ami különbözővé, mégis, egymást kiegészítő jellegűvé tesz.  

Azt is elképzelhetjük, milyen unalmas és egy helyben toporgó világban élnénk, ha mindenki ugyanolyan volna. Nem fejlesztenénk ki a gondolkodás képességét, hiszen nem szorulnánk rá, hogy artikuláljuk saját álláspontunkat. Nem rendelkeznénk képzelőerővel sem, mivel semmi nem inspirálna vagy keltene érdeklődést bennünk. Elvesztenénk kreativitásunkat, életerőnket és életkedvünket. Még heves gyűlöletünket és a saját önelégültségünkben való dagonyázás kéjes örömét is annak köszönhetjük, hogy vannak emberek, akik különböznek tőlünk. Mihez kezdenénk, ha ők nem léteznének?

Az eddigi okfejtésből azt a végkövetkeztetést vonjuk le, hogy a különbségeken túl, tekintetünket az őket megalkotó teljességre kell vetnünk. A különbségek tartják fent az egészet. Ha rájövünk, hogy életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk rá, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság. 

[269605]
Forrás: https://laitman.com/2020/08/no-black-without-white-medium/
67 queries in 0,134 seconds.