Az öröm nélküli élet
Kérdés: Ha tudatában vagyunk annak, hogy az ember egoista természete gonosz, és abból indulunk ki, hogy valójában a természetünk gonosz?
A gonosz valamilyen viszonyítási alapot feltételez. Ez a viszonyítási alap a Teremtő, a Felső Erő, az adakozás minősége. Mi, teremtményekként, ennek az erőnek az ellentétei vagyunk, tehát Hozzá képest a mi természetünk gonosz. Kijelenthető ez így?
Válasz: Rendszerint nem így jutunk el ehhez a következtetéshez. A természetünket sem jónak, sem rossznak nem tekintjük. Mindössze annyit figyelünk meg, hogy egyik generáció tagjai a másik után úgy mennek keresztül az életen, hogy elfecsérlik az idejüket. Kisebb örömökkel igyekszenek kielégíteni magukat, de sem minket, sem gyerekeinket vagy unokáinkat, nem juttat az élet valódi örömhöz.
Az élet rövid. Üres, tökéletlen, boldogtalan. Így hát egy rövid és üres élet semmilyen értékkel nem bír.
Ahogy a generációk követik egymást, az életet egyre kevésbé ajándékként, mint inkább valami sorscsapásként, valami minket nyomasztó gonosz sorsszerűségként éljük meg, ami ránk mérte ezt a sivár létezést. Nem csoda, hogy az a mondás járja: azok boldogok, akik meg sem kezdték ezt a földi életet, ha összevetjük őket azokkal, akik megszülettek.
De mindez abból fakad, hogy nem látjuk úgy az életet, mint amire hatással tudnánk lenni, mint amit el tudnánk rendezni. Erre az alaptapasztalatra épül az a sok különféle tanítás, ami megkísérel útmutatást adni, hogy mit kezdjünk magunkkal és az életünkkel.
[277709]
A KabTV „Spiritualis Állapotok” című műsorából, 2019.05.13.
Forrás: A Life Devoid Of Real Pleasure | Laitman.com
