A játék a fejlődés alapja
A játék a természetünk fejlődésének alapja. Ez a világ legkomolyabb dolga. Amikor abbahagyjuk a játékot, leáll a fejlődésünk is. Csak a játékon keresztül fejlődünk.
Amikor egy gyermek játszik, nem tudja, mit is csinál pontosan, de közben fejleszti érzékeit és képességeit. Később, amikor tanulni kezd, csak kitölti azokat a lehetőségeket, amelyeket korábban a játékon keresztül már előkészített. Ezért a helyes játék az ember teljes lényének alapja.
A spirituális fejlődés – a tagadás tagadásának törvénye szerint, az alsóbb szintről a magasabb felé való haladás – csak játék formájában történhet meg. Olyankor, amikor még nem tudjuk, mi lesz a következő szint, mert még nem értük el azt, de törekszünk rá, modellezzük, kipróbáljuk.
Ezt az elemet nevezzük „játéknak” – amikor semmi sem ismert, minden kiszámíthatatlan, és szeszélyből, mint egy gyermek, folyamatosan próbáljuk kitalálni: „De hogyan?” Erről szól a fejlődésünk.
És amikor elkezdünk tanulni valamit, amit már felfedeztek, amit már „megrágtak” és előkészítettek számunkra, akkor ez a „hogyan” eltűnik, és leáll a fejlődés. Egyszerűen csak információval tömjük meg az agysejtjeinket, és a fejlődésünk itt véget ér. Csak okosabbak leszünk.
A spirituális munkában pedig, amikor arról beszélünk, hogy fel kell emelkednünk a következő szintre, a következő dimenzióba, akkor természetes módon az utunk csakis játékon keresztül vezethet.
[339695]
A KabTV „Kaptam egy hívást – Játszva fejlődni” című műsorából, 2010. május 9.
