1. Sok még közönyös marad; nem értik, nem érzik, nem is gondolnak arra, hogy Fentről valamit kapnának.
2. Ott a másik csoport, akik nem olyanok, mint az állati szint, hanem mindent a teremtőtől kapnak, úgy érzik. De ők sem tudnak mit kezdeni ezzel. Nem elég felnőttek ahhoz, hogy rájöjjenek, egy gonosz ösztönt kapnak, amit át kéne fordítaniuk jóvá. Ha rosszat tapasztalnak, azt hiszik, ezt fentről kapták és sírni kezdenek, tiltakozni, s imádkozni a teremtőhöz, hogy kímélje őket és adjon jólétet.
Így cselekszenek a vallásosok, akik azt hiszik a teremtő küldi nekik a fájdalmat, hogy a létére emlékeztesse őket, vagy valami jutalmat adjon most vagy a jövendő világban. Így vagy úgy az ilyen ember azt hiszi, hogy az imája befolyásolja a teremtőt és majd Ő megkönyörül rajtuk.
3. És van aki még tovább kifejlődve már rájön, hogy a teremtő nem változik. Mindig jó, mindig teli van szeretettel, és mindig teljes. Ahogy aztán keresztülhaladunk sokféle belső állapoton, észrevesszük, hogy a tökéletes és változatlan végtelen Teremtő Fényénél nézve mi vagyunk változtathatók és ellentétesek. Ezért ezt rosszként határozzuk meg és felismerjük a könyörgés szükségességét, s ezáltal a helyzetünk jórafordul.
Ennek eredményképpen a személy látja, hogy a teremtő egy állandó ás vég nélküli Adó Fény, a Végtelen, és csak mi magunk változhatunk. A bennünk feltáruló emléknyomok (resimók, infó-gének, mémek) a trés feltárásával indulnak, amikor ennek tudatára ébred valaki, akkor erőfeszítést tesz, hogy csoporttal kezdjen tanulni. Felfedezi ezt a resimót, imádkozik érte, azaz megítéli, leltározza és kéri a kijavítását, remélve, hogy kijavításra kerül.
Tehát ezáltal, ha helyesen vesz részt a csoport életében, új vágyakat kap. És akkor a változatlan Fény a széttört, megromlott emléknyomot (Resimót) kijavítja. A kijavult Resimó párosodik (Zivug-ot csinál) az adó Fénnyel és kialakul a lélek arculata, parcufja.
Tehát az alábbi három embertipus létezik:
1. Akik nem alkalmasak a javításra még;
2. Akik vallásosak és kérik a teremtőt, hogy változzanak;
3. AzElfogadók (Kabbalisták) akik felfogják, hogy nekik kell változni.
Tehát a kabbalistáknak való a spirituális munka; imádkozni, de nem kapni – ez a vallásos hívők jutalma; és a többieké a Teremtőtől elszakított élet.
[34419]
Napi Kabbala Lecke2/4/2011, Rabas írásai
