Az emberi szint felgyorsítása
A mi spirituális munkánkat nevezzük a Teremtő munkájának. De miért ennek nevezzük, ha nekünk kell végrehajtani? Ez a munka nehéz, zavaros és nagy erőfeszítést igényel. Sok időt és erőfeszítést teszünk ezért, tény, hogy elviheti az egész életünket. Még is azért nevezzük a Teremtő munkájának, mert a feladatunk elvégzése során Őt és az egész természetet példának tekintjük.
Minden előre felé halad, és visszatér a saját gyökeréhez, beleértve az ásványi, növényi és állati szinteket is. Azonban ezek a szintek a saját magukban elültetett programnak megfelelően fejlődnek. Lehetetlen ezt a programot megváltoztatni, de nem is szükséges. Emellett senki, nincs aki meg tudná változtatni ezt, mert ezek a szintek nem rendelkeznek szabad választással. Ezek a szintek a megértés és a történések megfelelő érzékelésének hiányában, nem értik mi történik velük és milyen módon vannak irányítva.
De a továbbiakban, ezeken a szinteken túl,az emberi lény fejlődik. Ez nem csak egy teremtény két lábbal, hanem egy lény, aki képes felfogni a fejlődés törvényét és a saját kezébe venni, majd függetlenül megvalósítani. Ez az „emberi szint,” (Adam). Annak érdekében, hogy az ember beteljesítse a célját, a Teremtőt kell példának tekintenie, és nem arra várnia, hogy a Teremtő fejlessze őt, az ásványi, növényi, állati szintekhez hasonlóan. Az ember olyan valaki, önmaga által akar fejlődni, egy felgyorsított fokozaton.
Ezért tanulmányozza a Teremtő munkáját: Mit tesz Ő, a teremtés során? Hol vezeti azt? Mit akar tenni még rajtunk kívül? Mi saját magunk által akarunk haladni, gyorsabban.
Baal HaSulam ezt, a következő példával illusztrálta: a személy nem akar várni arra, hogy a kiscsirke kifejlődjön a tojásból, ahogy azt a csirke képes felmelegíteni, hanem létrehozza a tojás tömegtermelését, a megfelelő mennyiségben és minőségben, annak érdekében, hogy hogy kielégítse az igényét. Nem kérdezi meg a csirkét, hogy az mire képes, vagy nem képes, hanem épít egy inkubátort, amely olyan mennyiségű csirkét hoz létre, amelynek a fejlődési rátáját a saját kezébe veszi.
Ugyanez igaz a spirituális útra. Ha valaki nem akar leülni, és várni a „fejlődés” nyomására, amely előre tolja őt, a cél irányába. Hanem megérti a célt, és az elérésének a jelentését és ennek alapján ezt a jelentést a saját kezébe veszi. Ő is épít egy „inkubátort,” vagy „melegházat” amelyben elhelyezheti magát annak érdekében, hogy a törvények, szűrők hatása alá kerülhessen, amelyek felgyorsítják a fejlődését.
A Teremtőhöz való hasonlóság keresése által az ember megtanulja, milyen módon dolgozik a Teremtő rajta, és ennek megfelelően felépíti a környezetét önmaga számára, a „melegházat” annak érdekében, hogy felgyorsítsa, a fejlődése folyamatát, és hogy ugyanezek az erők az ő kezében kezdjenek működni. Ez már a Tóra útja, a Fény útja, amely a fejlődés ereje. Ennek megfelelően az embernek olyan mértékben van szüksége a Fényre, amely sokkal erősebb, mint amit a természetes fejlődés során igényelne.
A spirituális úton lévő embert nevezzük a Teremtő munkásának, mivel ez az ember a Teremtőt tekinti példaképnek, és Őt valósítja meg önmagában. Egy speciális környezetet építünk magunknak, egy „üvegházat,” amely biztosítja nekünk a nagyobb fejlesztő erő elnyelését és elfogadjuk a befolyását annak érdekében, hogy fejlesszük magunkat.
kn-
