Hogyan válhatunk spirituális szupermenné?
Kérdés:
Ahelyett, hogy szupererősnek érezném magamat, napról napra egyre gyengébbnek érzem magam. Hogy válhatok spirituális szupermenné, akik az Egója fölé emelkedik?
Válaszom:
Először is mindent a tényekre kell alapoznunk. Nincs oka annak, hogy megijedjünk a tényektől, mivel minden a Teremtőtől érkezik hozzánk, aki a folyamatot olyan módon mutatja be nekünk, hogy abból tanulhassunk.
A Felső Fény a Resimónkat befolyásolja, azokon belül azokat a képeket megteremtve melyek megjelennek előttünk. Ő információs adatokat (Resimó) vesz tőlünk, azokat belső képernyőnkre vetíti, és ezáltal mi úgy érzékeljük magunkat mintha egy bizonyos állapotban, helyzetben lennénk.
Mindezen állapotoknak meg kell történniük az út mentén. Akkor mi a probléma? Az a tény, hogy én néha rosszul érzem magam, néha meg jól, látszólag semmilyen erővel nem rendelkezve magam által. Végül is engem a Fény irányít.
Most én megkapom annak magyarázatát, hogy a Fény hogyan befolyásol engem. De ki vagyok én? Én csak megfigyelem ezt a munkát. Ezért hívjuk azt a Teremtő munkájának. Mi arra oldalról tekintünk, és ezt arra kell felhasználjuk hogy megtanuljuk mi is történik.
Kellemetlen-e az az érzés, hogy Ő működtet engem? Mi van ha rátekintek barátomra aki hirtelen elsírja magát, vagy éppen boldog, néha alszik, és néha elsiet valahová, mindez normális lenne, mivel én akkor a Fény cselekedeteit valaki máson figyelném meg. De nekem az nem tetszik, hogy mindezt magamon megtörténve figyeljem meg.
Egy részről ez így helyes. Másrészről ha elkezdjük magunak azonosítani ezekkel a cselekedetekkel, a Teremtővel, és ha mi arra vágyunk, hogy igazoljuk Őt, akkor nem törődünk majd azzal, hogy mi is történik velünk. Mi Azzal azonosítjuk majd magunkat, aki minket működtet, és mi csak úgy érzékeljük magunkat, mint az alapanyagot, melyen Neki dolgoznia kell.
Képesek vagyunk-e leválasztani magunkat erről az alapanyagról? Képesek vagyunk-e azt mondani: “Ez egyátalán nem én vagyok, hogyha én mozdulok, valamit teszek, valamit gondolok, vagy valamire vágyom, akkor az nem én vagyok. Én a Teremtővel azonosítom magamat, aki azt tesz amit akar ezzel az alapanyaggal” Ez az amikor már valóban képesek vagyunk magunkat oldalról, kívülről szemlélni.
Most jön egy másik kérdés: Képes vagyok-e megkérni a Teremtőt, hogy célirányos cselekedeteket hajtson végre rajtam? Lehetséges, hogy ez megtörténjen, szóval próbáljuk meg. Milyen cselekedetek legyenek ezek? És minek az érdekében? Mit fog Ő meghallani? Mit akar Ő majd elvégezni? Nem akarok valami hiábavalót kérni Tőle. Hogyha én már elértem azt az állapotot, ahol képes vagyok vele együttműködni a testem ellenében, ahogy azt Mózes tette a Fáraó ellenében a Teremtő segítségével, akkor hadd kérjek már valami valóságosat. Ez az amikor a személy elkezdi ezt a teljes folyamatot.
hzs
