Gyerünk a Fénnyel!
A teremtés, és a mindent átfogó természet célja, hogy elvigyen bennünket egy minden szinten, az ásványi, növényi, állati és emberei szinten, kialakuló egyensúlyhoz. Mi, a mi emberi (beszélő) romlott természetünkön, szintünkön vagyunk, és ez a romlottság túlnyúlik rajtunk lefelé, az összes alacsonyabb szintre. Mi magunk már érezzük ezt.
Mivel mi az állati szinthez tartozunk, megtapasztalunk minden fájdalmat, az ásványi, növényi, és állati szinteken, Az emberi szintet, minőségeinkben, a Teremtőhöz való hasonlóság által kell elérnünk. Ennek a végrehajtási módja, az egyesülésünkben rejlik.
Ezért a jelenlegi időkben, el kell érnünk valamikor a fejlődésünk során, az emberi szintet, és el kell kezdenünk a valódi szenvedés megtapasztalását is. Nem csak a természet, hanem az emberiség és minden rendszere is, egy általános, mély válságban van, aminek tanúi vagyunk manapság.
Nem kérdés, hogy a természet, ez a mindenható erő, melynek mi is a részei vagyunk, győzni fog, és elvisz bennünket a végső állomáshoz. Azonban van egy lehetőségünk, ennek a célnak az elérésére tudatosan, a bennünk levő ember fejlesztése által. Nem tudjuk elérni a célt, ha valamilyen erő folyamatosan vonszol bennünket előre, vagy lökdös bennünket hátulról, Ez nem fog működni. Ezeken az utakon, a fájdalom nagyon nagy erejű lesz, hogy nem hagy bennünket közönyben, és semmittevésben fetrengeni.
Cselekednünk kell, és felismernünk, hogy minden cselekedet a Teremtő szándékát, célját hordozza, nekünk készségesen el kell ezt fogadnunk, nem keresztülerőltetnünk. A természet minden ereje nyomni fog bennünket, és kényszeríteni a fejlődésre.
Ezért két utunk van a cél elérésére: fájdalom, vagy öröm, “Beito” (időben) or “Achishena” (előre az időben). Ez azonban nem azt jelenti, hogy nekünk csak sétálgatni kell, a “Beito”útján, és egyszer csak egy megfelelő pillanatban, elérjük a célt. Nem, ez nem működik, mivel a “Beito” útja azt jelenti, hogy minden pillanatban hatalmas szenvedések várnak ránk, tehát tanulni kell belőle. Őszintén, eddig pontosan ez az, ahogy fejlődtünk.
Ha ezen a módon fejlődnénk, a Kabbala Bölcsessége soha nem tárult volna fel az emberiség számára. Azonban a teremtés programja, azt diktálja, hogy ezzel a bölcsességgel, átválthatunk, a Fény útjára a szenvedés útjáról, a korrekció ösvényének választásával, és nem kell megvárni, a csapásokat, amelyek folyamatosan ránk zuhannak, minden kicsi lépés során, amit mi megteszünk.
Természetesen ez nem egy egyszerű út. Mindazonáltal, amikor megszerezzük az anti-egoista szűrőt, és ennek a segítségével ellenőrzés alatt tartjuk a természetünket, az út egyszerűvé válik, örömtelivé, és rövidebbé.
