Lélegző élet a rendszerben
Kérdés:
Annak érdekében, hogy valaki ne veszítse el a spirituális cél irányultságát, kell valami, amit maga előtt tarthat; jelekre van szüksége, „kenyérmorzsákra” az út mentén. Mihez kell odatapadnunk?
Válasz:
Vegyük ezt a példát: Mindenki úgy érzi magát, mint egy kiolvadt biztosíték az elektromos rendszerben. Ez az, amit az élete reprezentál. Azt gondolja, érzi a többieket, de valójában csak a kiégettségét érzi, a növényi és az állati minőségeit önmagának.
De amikor elkezdjük korrigálni a rendszert, a személy elkezdi megtapasztalni a programot, a teremtés erejét, az áramot, ami a korrigált rendszerben folyik. Most, ennek az összetevői összekötnek bennünket, és helyesen működnek, a teremtés tervének megfelelően, amely tényszerűen maga a Teremtő. A személy elkezdi megtapasztalni a saját életét, ebben a rendszerben, és mindezt egyetlen egésznek látja.
Valójában, ha nem kapcsolódom a többiekhez, elszigetelve érzem magam a rendszertől, és ha én csak „önmagamon belül létezem,” akkor az érzékelésem behatárolt ebben a világban, amely nem más, mint az én projekcióm a belső ernyőn, az agyam hátsó részén, ahogyan azt Baal HaSulam leírja. Ez töröttnek. tűnik a számomra, romlottnak, és az irányába mutatott hozzáállásomtól függőnek. Csak én vagyok képes felépíteni a kapcsolatot a többiekkel.
Ha azonban kilépek önmagamból, és látom a külső világot, elmozdulok az igaz realitás felé. Akkor nem úgy látom a többieket, mint testeket, hanem mint az adakozás minőségeit. Mindegyikük lényegében korrigált, azonban annak érdekében, hogy összehozzam őket egybe, nekem van szükségem a kapcsolatra, az adakozás minőségére, és akkor minden elkezd helyesen működni.
Más szavakkal, az általános rendszer már telítve van korrigált kapcsolatokkal, és én vagyok az erő forrása, a töltő elem a rendszerben. Az energiám nélkül, az egész rendszer leáll. Az én feladatom, hogy az energia forrása legyek, és akkor minden elkezd működni megint.
Mindenkinek folyamatosan hordoznia kell, ezt a képet önmagában, mintha minden pontosan ezen a módon történne. Mindenki fokozatosan hozzászokik ezekhez, és akkor hirtelen a rendszer határvonalai felderengenek előttünk. Valójában, ez a szokás, másodlagos természetté válik, amely biztosítja a személynek, hogy megtapasztalja, amit még csak nem is halott ezt megelőzően.
kn
