Dr. Michael Laitman

A részecskéhez hozzáadni az univerzumot

A kabbalista módszer, a csoport munkára épül, a köztünk lévő kapcsolatra, mindannyiunk közös törekvésére, hogy együtt legyünk, összegyűjtsünk minden erőt, hogy a kölcsönös erőfeszítésekkel segítsünk mindenkinek, hogy ki tudjon szabadulni önmagából, saját börtönéből, és csatlakozzon a többiekhez. Valójában az eljárás nagyon egyszerű és realista. A Felső Világ érzékelése érdekében, nem szabad figyelmet fordítani a testünket felépítő „atomokra,” hanem az atomok közötti üres területre kell összpontosítanunk. Ezt egy emberi csoportban tehetjük meg, ami biztosítja a számunkra saját megváltoztatásunkat.

Össze kell kapcsolódnunk, kölcsönösen segítenünk egymást, és átváltanunk a figyelmünket saját magunkról arra, ami közöttünk van. Ez a feladat kényelmetlen, nem teljesen érthető, és kicsit természetellenes a számunkra. De pont ezért írták számunkra a kabbalisták azt a rengeteg anyagot. A kabbalista módszert alkalmazva önmagunkon, hozzáadjuk magunkat ehhez, kiegészítjük, és tulajdonképpen megvalósítjuk azt. Elkezdjük elfogadni és érezni ezt, belül. Mint egészet alkalmazzuk magunkon, valós időben, és magában a személyben, a jelenben kerül megvalósításra.

Ezért megvalósítjuk mindezt, és kutatjuk is, miközben fejlesztjük a teljes természet gyakorlatilag megvalósuló fázisait. Ma, ez a módszer alkalmazásra kerül rajtunk, azokon akik, akiknek a vágynak arra, hogy kiegészítsék az univerzum érzékelését egy hozzáadott, külső lehetőséggel. Sőt, ez nem csak egy hozzáadott lehetőség, hanem talán a legfontosabb része az érzékelésnek. Elkezdünk erőket érezni, jelenségeket, és megnyilvánulásokat az atomok közötti üres térben, és ez fogja az érzékelhető valóság 99%-át jelenteni. Elsősorban és mindenekelőtt ez a hatalmas terület gondolatokkal, tervekkel van kitöltve, és ezek kölcsönös egymásra hatásával, és mindez hogyan aktivál bennünket, akik csak kicsiny, mikroszkopikus részecskék vagyunk.

A gyökereknek ez az elérése kivezet bennünket az idő hatása alól, a víziók hiányából, és ráadásul a nem-lét állapotának lényegéből, a tisztaság, a végtelenség és a teljesség állapotába vezet át. Ez az, amit a Kabbala Tudományának helyes megvalósítása biztosít a számunkra.

Mindez a csoporton belül valósul meg, ahol elkezdjük érezni, hogyan kerülhetünk kívülre, a többiek érzékeléséhez. A „világ bennem” érzékelésétől, a „világ a világban” érzékeléséhez jutunk el. Ha milliárd lélek van rajtam kívül, akkor ha magamból kilépek, elkezdem érzékelni az erőket, amik közöttünk cselekszenek, és minden lelket egyetlen lékekként érzek, mint egyetlen zárt rendszer.

Ma, még az anyagi szinten is, azt súgja valami, hogy a világ egyetlen globális és egyesített rendszer, és ebben minden össze van kapcsolva és függ egymástól.

Így elkezdek érzékelni mindent önmagamon kívül, oly módon, mintha én lennék. Ezáltal megszerzem a hatalmas vágyat, erőt, és kitöltést, amely a megszabadítóm. Mindezek majd azzá válnak, amit úgy hívok: „Én.” Többé nincsenek emberek, csak erők, amelyek ebben a formában működnek. Ez az, ahogy valaki elkezdi feltárni a valódi méreteit, és látomását a világnak.

kn

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

59 queries in 0,384 seconds.