Dr. Michael Laitman

Az egyiptomi kivonulás éjjele

Kérdés:

Hát mit is jelent a teremtőnek hálát kifejezni?

Válasz:

Azon erőfeszítések után, ami el volt várva a terjesztés,a  csoport építés és a tanulás során, reménytelenné válok és az egós vágyat elkülönítve látom magamtól. Mint mikor egy beteg ember magán kívül érzi a betegséget és annak forrását – elkülöníti magában a fájdalmas részt.

Aztán ezt az egós vágyat elkülöníti, ez a kivonulás az Egyiptomból.Próbálja elkülöníteni, de nem megy. Így éli át az első és második egyiptomi csapást.

Aztán az ember elkezdi érezni, hogy mindezen változások a gonosz ösztönnel kapcsolatban a  Teremtő behívásai. Ahogy a  Tóra mondja nekünk, a teremtő tájékoztatja Mózest, hogy ő extra erőt ad a Fáraónak, hogy ő magát a teremtő fölé emelje.

Vagyis elkezdjük érezni, hogy a teremtő tesz bennünk mindent. Felemeli egoista számításként a Fáraót, aztán lecsap rá, ahogy mi is elbukunk. Aztán újra előhív a teremtő és megint lezuhanunk. Újra meg újra átéljük, hogy ha a Teremtő nem okozza ezeket a tetteket, akkor örökre bennragadunk Egyiptomban, az egó vágyában.

Gyűlnek az ilyen benyomások, egyre erősebbek, világosabbak, míg fel nem kiáltunk, bármire hajlandóan – akár az egó teljes elsötétítésére is-  bármire, hogy elfuthassunk ettől.Ez az “egyiptomi sötétség” a menekülés éjjelén. Ez a legsűrűbb sötétség, de ha tudom, hogy a Teremtőt követem, akkor előnyben részesítem e sötétet. Persze nem mint örömvágyat, hanem mert  a Teremtő vezet ezen belül.

Ezt csak aprólékos, figyelmes belső munkával, leltárral érjük el.

kgy

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

61 queries in 0,545 seconds.