Gödörből kikerülni
Kérdés:
Igaz, hogy az öröm a haladás jele?
Válasz:
Hát ha beleolvadok a teremtő/Adóba és hagyom magamra hatni, akkor érzem, hogy Ő boldog.
Kérdés:
Biztos, hogy nekünk a kétségbeesésből kell előjönnünk? Nekem magamnak is boldognak kell lennem, vagy elég, ha Ő boldog?
Válasz:
Sokszor kétségbeesünk, lezuhanunk, s ez nem hoz fejlődést. Ilyen állapotban nem tudok közel kerülni (Adással) a teremtő-adóhoz. Mindent meg kell tenni, hogy a mély depresszióból kimaradjunk. Ahogy írva van: “A bolond összefont karral ül és magát emészti”. Az egy Héj, vagyis Klipa tudatosan benne maradni a rossz érzésben, mondván, ez majd haladásra visz.
Ha gyászosan élvezkedem a rosszban a haladás reményében, akkor ez a Héj, a Klipa odahat, hogy akadályozza az igazság elérését. Nem látom meg a teremtő-Adó megvilágító Fényét, a kijavítások teljes világát, az örömöt és beteljesülést. Olyan vagyok, mint a féreg a retekben, aki nem lát ki a rosszból és nem adódik mód a kijövetelére.
A rosszban sosem haladunk. Gondoljunk a gyerekre, aki makacskodva rossz. Hogyan is tudná kinőni? Nem képes rá, talán soha.
Örömben, beteljesedésben és jó hatás által növekszünk csak. Tehát minden erőnkkel azon kell lenni, hogy a kétségbeesést magunk mögött hagyjuk, s előre meneküljünk tőle. Bármely fölös perc a kétségbeesés gödrében már rossz. Inkább aludjunk egyet rá, bármit, csak ne szokjuk meg a rossz érzést.
Kérdés:
Hogyan üdvözli az ember előbb a Teremtőt s aztán az embereket?
Válasz:
Tudatában kell először is lennünk az élet céljával gondolatban, a teremtés okának, s annak, hogy miért tesszük, döntjük, tudjuk azt, amit éppen teszünk. És persze azt jelenti, hogy előbb mindig tárjuk föl, hol a Teremtő/adó (szeretet-adó) mibennünk éppen? Ezzel üdvözöljük Őt. Azután fordulsz magadban az emberhez és köszöntöd őt azért, hogy felhozd a Teremtő szintjére.
kgy
