Dr. Michael Laitman

Az egyiptomi kivonulás éjjele

Kérdés:

Hát mit is jelent a teremtőnek hálát kifejezni?

Válasz:

Azon erőfeszítések után, ami el volt várva a terjesztés,a  csoport építés és a tanulás során, reménytelenné válok és az egós vágyat elkülönítve látom magamtól. Mint mikor egy beteg ember magán kívül érzi a betegséget és annak forrását – elkülöníti magában a fájdalmas részt.

Aztán ezt az egós vágyat elkülöníti, ez a kivonulás az Egyiptomból.Próbálja elkülöníteni, de nem megy. Így éli át az első és második egyiptomi csapást.

Aztán az ember elkezdi érezni, hogy mindezen változások a gonosz ösztönnel kapcsolatban a  Teremtő behívásai. Ahogy a  Tóra mondja nekünk, a teremtő tájékoztatja Mózest, hogy ő extra erőt ad a Fáraónak, hogy ő magát a teremtő fölé emelje.

Vagyis elkezdjük érezni, hogy a teremtő tesz bennünk mindent. Felemeli egoista számításként a Fáraót, aztán lecsap rá, ahogy mi is elbukunk. Aztán újra előhív a teremtő és megint lezuhanunk. Újra meg újra átéljük, hogy ha a Teremtő nem okozza ezeket a tetteket, akkor örökre bennragadunk Egyiptomban, az egó vágyában.

Gyűlnek az ilyen benyomások, egyre erősebbek, világosabbak, míg fel nem kiáltunk, bármire hajlandóan – akár az egó teljes elsötétítésére is-  bármire, hogy elfuthassunk ettől.Ez az „egyiptomi sötétség” a menekülés éjjelén. Ez a legsűrűbb sötétség, de ha tudom, hogy a Teremtőt követem, akkor előnyben részesítem e sötétet. Persze nem mint örömvágyat, hanem mert  a Teremtő vezet ezen belül.

Ezt csak aprólékos, figyelmes belső munkával, leltárral érjük el.

kgy

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 0,924 seconds.