Az egyiptomi kivonulás éjjele
Kérdés:
Hát mit is jelent a teremtőnek hálát kifejezni?
Válasz:
Azon erőfeszítések után, ami el volt várva a terjesztés,a csoport építés és a tanulás során, reménytelenné válok és az egós vágyat elkülönítve látom magamtól. Mint mikor egy beteg ember magán kívül érzi a betegséget és annak forrását – elkülöníti magában a fájdalmas részt.
Aztán ezt az egós vágyat elkülöníti, ez a kivonulás az Egyiptomból.Próbálja elkülöníteni, de nem megy. Így éli át az első és második egyiptomi csapást.
Aztán az ember elkezdi érezni, hogy mindezen változások a gonosz ösztönnel kapcsolatban a Teremtő behívásai. Ahogy a Tóra mondja nekünk, a teremtő tájékoztatja Mózest, hogy ő extra erőt ad a Fáraónak, hogy ő magát a teremtő fölé emelje.
Vagyis elkezdjük érezni, hogy a teremtő tesz bennünk mindent. Felemeli egoista számításként a Fáraót, aztán lecsap rá, ahogy mi is elbukunk. Aztán újra előhív a teremtő és megint lezuhanunk. Újra meg újra átéljük, hogy ha a Teremtő nem okozza ezeket a tetteket, akkor örökre bennragadunk Egyiptomban, az egó vágyában.
Gyűlnek az ilyen benyomások, egyre erősebbek, világosabbak, míg fel nem kiáltunk, bármire hajlandóan – akár az egó teljes elsötétítésére is- bármire, hogy elfuthassunk ettől.Ez az „egyiptomi sötétség” a menekülés éjjelén. Ez a legsűrűbb sötétség, de ha tudom, hogy a Teremtőt követem, akkor előnyben részesítem e sötétet. Persze nem mint örömvágyat, hanem mert a Teremtő vezet ezen belül.
Ezt csak aprólékos, figyelmes belső munkával, leltárral érjük el.
kgy
