Dr. Michael Laitman

A szűrőernyő, mely elválasztja a két ellentétet

Azért, hogy a teremtmény segítséget kapjon, lehetőséget kell adni neki, hogy megszerezze a koncepciót a Teremtőről és meg is közelíthesse Őt. Az adakozás és a Felső szeretett ereje felosztja a teremtményt, hogy megértse a különbségeket, a jó és a rossz, az igazság és a hazugság között.

Azért hogy megszerezzük a Teremtő tulajdonságát, mi össze kell, hogy kössük ezeket az ellentmondó fogalmakat, jelenségeket, egybe! De hogyan tudom én megtenni ezt? – Csak a másokkal való összekapcsolódás segítségével!  Innen ered annak a fontossága annak, hogy “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”.

De amikor megpróbálok dolgozni a másokkal való kapcsolaton, azt látom, hogy én eltaszítom és kihasználom őket, a saját magam érdekében. Minden pozitív tulajdonságot, ami létezik a barátaimban, én hibának és hiányosságnak fogok fel, hogy igazoljam mindezzel a bennem ébredő gyűlöletet. Szóval, a munkám másokkal kapcsolatban arról szól, hogy dolgozzak a két ellentét, belső egyesülésén.

Minél többet sóvárgunk ezekre, minél többet dolgozunk a vágyunk ellenében, minél többet teszünk, hogy eltávolítsuk az “előbőrt” a “port”, azaz az elrejtést, a konfliktust, és az ellentmondó kapcsolatokat – annál jobban megszerezzük a képességet elviselni a két erő kombinációját együtt. Ebben a formában, mi közeledünk és létrehozzunk egy közös eszközt (vágyat) a Teremtő képmásával.

Egyrészt közöttünk van az elrejtés, a megszerzés iránti vagy mélységével, amely tele van gyűlölettel és kölcsönös eltaszítással, de mindenekelőtt, mi képesek vagyunk megtenni mindennek az ellenkezőjét és összekapcsoljuk azt egy edényé, egy vággyá.

A különbség, a feszültség a két ellentét között, a szakadék a kettő között, amikor összekapcsoljuk őket – ez adja meg nekünk a mértékét, az intenzitását az edénynek.

Ilyen cselekedeteken keresztül eltávolítjuk az “előbőrt”, azért, hogy az erő, amely az utunkban áll, az hirtelen az összekapcsoló erővé váljon, egyesítve a két ellentétet. A megszerzés vágya, amely ellentétes a Fénnyel olyanná kezd válni, mint a Fény, annak ellenére, hogy belül megmarad ellentétesként a Fénnyel. De a teremtmény, amely ellentétes a Teremtővel, az egónak a teljes mértékében hasonlóvá válik a Teremtőhöz, és eljut ehhez az egyesüléshez, összeolvadáshoz vele.

Mindez a szisztematikus munkát jelent, a többiekkel való kapcsolaton, annak ellenére, hogy ez, az összes természetes tulajdonságunkkal ellentétes.. Itt azt látjuk, hogy az összes ellentétes dolgot, amely tőlünk, vagy a Teremtőtől indult, azaz a Fény vagy az edény, összekapcsoljuk egymással harmonikusan.

Anélkül, hogy elpusztítanánk bármit ezekből, éppen ellenkezőleg, felfedezzük a teljes mélységet közöttük, amelyet kezdetben nem voltunk képesek átlátni.

Az ellentétek fokozatosan tárulnak fel, nőnek, mint a gyűlölet hegye (Hár  Szináj) köztem és mások között. De mi azt kell, hogy követeljük a Fénytől, hogy megadja a lehetőséget összekapcsolódni ezek fölött, és elérni a szeretetet és az adakozást. És akkor mi megformáljuk újból a teremtményt önmagunkban, eredendő formájában és fejlődésében, úgy hogy semmi dolog ne “tűnjön el és ne maradjon elrejtve”, és minden ellentét, az összeolvadás felfedezésévé váljon.

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,527 seconds.