A házi feladat, amit együtt csinálunk meg
Baal HaSulam, „A Nemzet” című újságjából: „Megvizsgálva az életről való visszaigazolásokat, láthatjuk, hogy az élet folyamata, egy nemzet esetében, nagyon hasonló, egy egyén élet folyamataihoz. Minden nemzet funkciói olyanok, mint egyetlen test szerveinek a funkciói. Ahogy egy testnek harmóniában kell lennie a saját részeivel, a szemnek látnia kell, az agynak kiszolgálnia ezt a látást, a gondolkozás és a feldolgozás képességével, a kéz vagy dolgozik, vagy harcol, a láb pedig megy.
Így mindegyik a saját helyén áll, és várja, hogy funkcióba léphessen. Hasonlóan a szervek, melyek a nemzetet jelentik, a tanácsok, a munkások, az alkalmazottak, a szállítómunkások, stb. teljes harmóniában kell, hogy együttműködjenek. Ez szükséges a nemzet normál létezéséhez, és biztonságos fennmaradásához.
Ahogy az egyén természetes halála, a szervei között fellépő diszharmónia eredménye, a nemzet természetes pusztulása, valamilyen helytelen együttműködés eredménye, a nemzet szervei között, ahogy azt a bölcseink igazolták, (Tosfot, Baba Metzia, második fejezet) amikor Jeruzsálem lerombolásában, csak a megalapozatlan gyűlöletet látták.
Magától értetődő, hogy a testünk, csak akkor képes egészséges létezésre, ha minden szerve, odaadóan kapcsolódik, a többihez, és ebben a kapcsolatban, minden szerv tudja a saját szerepét, és elfogadja azt, az egész test. Akkor, a szerv teljes egészében felkínálja a testnek a munkáját, és az az összes anyagát, azaz odaad és megkap mindent, ami a teljes harmóniához kell, a helyes törvénynek és az egymáshoz való megfeleltetésüknek megfelelően.
Ez nyilvánvaló mindenkinek. Azonban mi még mindig nem ismertük fel, hogy ez a törvény, a teljes teremtésre igaz, az egész univerzumra. Még ha kirobbanások, vagy kibocsájtások is történnek, a test valamely részében, végül akkor is egyetlen, hatalmas, élő rendszert képeznek. Így nagyon is elképzelhető, hogy a teljes univerzum harmóniában létezik, pont, mint egy test, és a szervei, és csak mi nem értjük még ezt megfelelő módon!
Az emberi társadalom ugyanezen a módon kell, hogy működjön. Lépésről lépésre közelebb kerülünk, egy bizonyos folyamat felismeréséhez, amely egy erősebb kapcsolathoz, és egymástól való függéshez vezet minket. Csak fel kell ismernünk, ami ebben a növekedésben, és a folyamatosan erősödő kölcsönös függőségünkben rejlik, az nem más, mint ami a természetben is alapvetően megvan.
A természet folyamatosan új kölcsönkapcsolatokat tár fel a számunkra, és a feladatunk, megfelelően válaszolni erre, vagyis helyesen kapcsolódni egymáshoz. Ez hasonló ahhoz, ahogy a hétköznapi életben „játszik” velünk ez az erő, a számunkra feladott problémák és feladatok megoldása által, amivel nyomás alá helyez minket, változásra kötelezve, és miközben mi reagálunk minderre, a válaszunk során változunk és hozzá igazítjuk magunkat ehhez a világhoz.
Ez az, ami napjainkban történik. Nincs más választásunk, mint megérteni, hogy a természet, a kapcsolatok új formáját kínálja nekünk, amelyeket nem fedeztünk még fel. Ezért fontos eldönteni, hogy fogadjuk ezt el, és a ma kapott feladatokat, hogyan hajtjuk helyesen végre.
KN