Dr. Michael Laitman

Váltsunk a jövő gazdaságára

Kérdés

Milyen gazdasági elképzelést kínál a Kölcsönös garancia?

Válasz

Nehéz bármit is mondani a jelenlegi, átmeneti periódusban. Együtt kell működnünk a specialistákkal. Van egy gazdaságtan, amely ideáig működött, és van egy gazdaságtana a következő fázisnak, amely az igazságos elosztásra épül, és az alapvető szükségletek biztosítására. Az ember azért fog dolgozni, hogy az életszükségleteit biztosítsa, egy kölcsönösen elfogadott alapon, miközben az összes erőfeszítését ezen felül, a belső növekedésre fordítja, mert ott kielégülést tapasztal, amely a végén, végtelen nagyságúra vált.

Együtt döntjük el, az alapvető életszükségletek kielégítésének módját, majd, ahogy előrehaladunk, látni fogjuk, hogy ezek tényleg nagyon lecsökkennek, a minimálisan szükségesre.

Idővel a világnak normálisan kell élnie. Az embernek kell, hogy legyen otthona, mosógépe, hűtőszekrénye, porszívója, ágya, bútora, és így tovább. Azonban mindezt a létezési szükségletek szintjén kell megszerezni, minden esetben figyelembe véve, a kölcsönös garancia elvét: amikor biztos vagyok abban, hogy mindenki törődik velem, akkor ki kell iktatnom az egoisztikus aggodalmaimat. Segítenünk kell mindenkinek, hogy képes legyen ne önmagára gondolni.

Ehhez szükségünk van egy gazdaságra, bankokra, kereskedelemre, és kölcsönös számításokra – mindenre, ami kell hét milliárd embernek, a problémák megoldásához, és az előre nem látható balesetek és hibák kompenzálásához. Röviden, szükségünk van rendszerek széles skálájára, de a leglényegesebb, hogy mindenkinek a kölcsönösség elvein kell működnie, és nem a versenyzés elvein.

Ennek megfelelően, fel kell adnunk a túlzásokat. Mondjuk, nem fogjuk kicserélni a kocsinkat olyan gyakran újra, ha a meglévő remekül használható. Vagy törlünk minden olyan tudományos projektet, amely nagyon drága és értelmetlen.

A probléma az átmenet, amely csak úgy lehetséges, ha együtt működünk, megmutatva a közgazdászoknak, szociológusoknak, politológusoknak, a világunk következő állapotát. Akkor ők meg fogják érteni, hogy nincs más választásunk, mint váltani a szembenállásból az egységbe, és eszmét cserélni a válságból való kijövetel módjáról annak érdekében, hogy elkerüljük a megsemmisülést. Rá kell ébredniük a problémára, és akkor képesek lesznek kidolgozni egy kölcsönös, helyreállító programot.

A mi részünkről, a világot annyira kell befolyásolnunk, amennyire csak lehetséges, ebben az átmeneti fázisban, hogy az ne legyen annyira fájdalmas. Ez főleg rajtunk múlik. Végül is, mindenki más, automatikusan cselekszik, az egoizmus érdekében, amely bajok, és bizonyos mértékig a mi hatásunk által befolyásolható. Nem foglalkozhatunk az emberek elméjével, de elvihetjük az egységünket az emberi társadalomhoz, és ez lehet, egy nagyszerű alap a jövőhöz.

Akkor hirtelen érezni fogják, hogy „van itt valami értékes, amire figyelni kell.” Még ha semmit nem is tudtak ezt megelőzően, belül bevallják, hogy igazunk van.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,539 seconds.