Dr. Michael Laitman

Egy gyenge pont, a szabadság pontjává válik

Az ásványi szint milliárd éveken át létezett, a növényi szint százmillió éveken keresztül, és az állati szint is néhány millió éven át fejlődött, majd végezetül. mindössze 200 – 300 ezer éve tűnt fel az emberi szint. Hosszú ideig, az az ember ugyanazon a módon fejlődött, mint az állat. Az embert a természet erői vezették, amelyek megteremtették őt, és nem hagytak neki szabad választást. Nem a saját választásunkból mentünk keresztül az ásványi, növényi, és az emberi szint állati formáin át, ameddig el nem értünk az emberi szinten belül, az embert.

Mi az, ami elválasztja az embert, az ezt megelőző szintektől? A különbség az állat és az ember között az, hogy az ember képes, a nem ösztön alapú, vak természet irányította cselekvésre is. Egy állat élete az ösztönök által van kormányozva, amelyek öröklődnek generációról generációra. Már néhány nappal a születése után, egy állat már feláll, és teljesen kész, a független létezésre.

Azonban az embernek szüksége van egy környezetre a növekedéshez. Ha valakit magára hagyunk egy erdőben, úgy fog felnőni, mint egy állat, és bizonytalan, hogy lehet-e belőle embert csinálni valaha. Nem tud rendesen beszélni, vagy járni. Azaz valaki teljesen függ a környezetétől. Az a fajta környezet, amelyet kifejleszt, fogja arra befolyásolni, hogy azzá váljon általa, amivé kell, mivel nem feltétel nélkül van beprogramozva a természetbe, hanem egyfajta szociális implementációt kíván.

A személy nem birtokol ösztönöket a túlélésre. Nem tud gyógyító növényeket felfedezni, mint egy kutya, vagy úgy elkerülni, ami veszélyes. Az állatoktól nagyon különböző módon, az ember nem tud, az ösztöneivel egyezésben cselekedni, hogy biztosítsa a jólétét.

Másfelől egy állat nem tud túl sok dolgot megtanulni. Csak betanítható vagy idomítható. Még az ember oldalán való több millió éves létezése sem tudta a kutyát megváltoztatni, kutya maradt, mivel az ösztöneivel összhangban cselekszik.

Az ember nem rendelkezik ezekkel az ösztönökkel. Meg kell szereznie a viselkedésnek azokat a formáit a környezetétől, és pontosan ennek eredményeképpen fejlődni fog. Ezért értek el az emberek olyan nagy fejlődést az állatokkal összehasonlítva, melyek velük éltek, mégsem voltak képesek megváltozni.

Lényegében az ember, mint állat is használható, azonban valami nagyon fontos van elültetve benne, ami nem más, mint a környezete általi fejlődés képessége. Ha a környezetét a fejlődésre használja, hatalmas sikert érhet el.

Ezért az ásványi, növényi és állati szinteken nincs szabad akarat. Az ember, másfelől, el tud érni egy másfajta fejlődést, egy különleges környezeten által, és ez alkotja a szabad akaratát.  Végül is, az ember fel tudja használni a környezetét a fejlődésre, és ez által változtatja meg magát.

Ebből kifolyólag ítélkezés és magasabb számítások csak egy emberben léteznek, amik arra irányulnak, hogy ő kicsoda, és hogyan használhatja ki a természettől kapott lehetőségét, miközben megvalósítja a szabad akaratát, ami meghatározza a teljes fejlődését.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

64 queries in 0,488 seconds.