Ma kezdődik a holnap
Idő, tér és mozgás nem létezik. Ez csak a te tudatodban létezik a felfogásod szerint, a te paramétered határozza meg: év, idő, mozgás, tér. Ennek megfelelően stabilizálod a világ képét önmagad számára.
A több milliárd év számodra nem létezik Ha azt kérdezed, hogy történt e valami tegnap? Nem. Valóban megtörtént? Volt a “tegnap”? Vagy ezer évvel ezelőtt? Mit értesz meg abból,ami “volt”? Most én érzek egy adott helyzetet, azt amiben éppen vagyok, és ehhez mérten nevezem azt ami volt “tegnapnak”, “tegnapelőttnek”, és “holnapnak” azt ami lesz. Ha lekapcsoljuk azt a pontot, az “ént aki érez”, akkor nem marad semmi a világérzékelésünkből.
A Kabbalisták csak arról beszélnek, hogyan lehet kijutni az érzékelés illúziójából. Ha nem csak arról beszélünk hogy mi történik itt és most, akkor teljesen összezavarodunk, mert az illúzió a hatalmába kerít. Nem kellene a szívünk és az elménk pillanatnyi állapotairól beszélnünk. Csak egyetlen dolog van amiről beszélnünk kellene az az, hogyan emelkedhetünk ki abból amit most érzünk, abból amit éppen megértünk. Hogy hogyan tudjuk megérteni a valóságos önmagunkat és abból következtethetünk a jelenlegi állapotunkra. Amíg a jelenlegi állapotunk illúziójában elsüllyedünk, addig nem tudunk megérteni semmit.
Nekünk a valódi valóságról kell beszélnünk, mert a jelenlegi valóságérzékelésünket kell kijavítanunk. Mikor én egy másik ember felé fordulok, azzal valójában önmagamat korrigálom.
Ki vagy te? Te, nem létezel! Amit a másik emberből látok az bennem egy őróla alkotott valamilyen kép, amely úgy tűnik számomra, mintha le lenne választva rólam és még ellenem is dolgozik. De valójában ő az én saját részem, és ezt a részt ki kell javítanom magamban. Minden részemet, rajtam kívülálló idegennek látom, ezt nevezzük törésnek. Abban a pillanatban amikor én kijavítom magam, ezek a részek hozzám tapadnak, és eggyé válunk összekapcsolódunk.
Az első spirituális szinten, én megértem , hogy mi az idő, a mozgás és a tér, mivel feltárul a Felső Erő előttem. Már elkezdem érezni bizonyos mértékben, hogy melyek a spirituális tulajdonságok, a három tengelyen. (mozgás, tér és idő) Megértem, hogy az “idő”, az okok és az okozatok láncolata, amelyek nem valami mechanikus cselekedet által jött létre és amelyeket között semmilyen távolság nincs.
Az idő spirituális koncepciója alapján magunk határozhatjuk meg a valóságérzékelésünk korrekciójának a sebességét. Tehát nem aszerint határozzuk meg az időt , hogy bizonyos kozmikus testek hogyan keringenek egymás körül, ami alapján kialakítunk az idő méréséhez mértékegységeket. (nap, hónap, év)
Ez azt jelentené, hogy többmilliárdnyi tonnányi tömegek egymás körüli keringése határozná meg az idő érzékelését? Aminek megfelelően kellene elrendezni azt hogy hogyan éljünk?
A spiritualitásban nincs idő, valamennyi cselekedet párhuzamosan történik. Történik valami, ami alapján kapsz egy impulzust, ami elvezet a következő történéshez, ami egy újabb impulzust okoz és valójában a történések és a cselekedetek között semmilyen idő és térbeli távolság nincs a spirituális világban. Tehát, a spirituális világban nem vesszük figyelembe, hogyan forognak ugyanazon időben a bolygók a Föld, a Nap a Hold.
A probléma az, hogy egyelőre mi nem érezzük a spirituális időt. De abban a pillanatban ha belépünk a spirituális világba, mégha a legelső spirituális szintre is, akkor elkezdjük megismerni a világot egy új szempontból. Ez akkor már nem illúzió, hanem valódi valóság érzékelése.
Ez egy olyan világ, ahol nem befolyásol az amit pillanatnyilag érzel a körülötted zajló világ hatására. Mert a belső lényedben egy másik képet kapsz a világról ami gazdagabb részleteiben. De a korrekció végéig két külön világot érzékelsz majd: a mi világunkat és a spirituális világot. Miért? Mivel amig nem korrigáltad magad teljesen, megmarad belőled egy rész a legalacsonyabb szinten, az úgynevezett Olam Hazee-ban (e világ-ban). Innen vonjuk ki folyamatosan azokat a részeket amiket korrigálnunk kell.
BS
KA
