Az összes félelmek, a rejtettség eredménye
A félelem lehet eltérő: Félelem ebben a világban az állapotom miatt, a közeliek, és az egész világ miatt. De ezek mind fizikai félelmek, mert az ember nem rendelkezik a helyes kapcsolattal a Teremtővel, és meg kell értenie, hogy a “Nincsen Rajta kívül más” kezében van.
Nem érti, hogy teljes egészében a Teremtő gondoskodása alatt áll, és ezért ő magáért fél ebben a világban. A kapcsolat hiánya a Teremtővel, Úgy érzi magát, és a világot, hogy le van vágva a Felső erőtől, úgy tűnik neki, hogy a világ függetlenül tőle létezik.
És a következő fázisban, amikor elkezdi félni a következő világ állapotát: a maga számára, a rokonoknak, a világ számára. Azaz, megkülönbözteti magát és a világot a Teremtőtől, mintha ezek a dolgok le lennének választva egymástól. És ezért keres köztük valamilyen kapcsolatot, hogy biztosítsa számára a legjobb létezést.
Ez a félelem a felfedés hiányából ered. Ezért érthető, hogy semmi sem segít itt, kivéve a valódi félelem felfedése, a Teremtőtől való félelem.
Ez már más fajta félelem, nem ebből a világból való, és nem a következő világból, nem jutalom vagy büntetés. Egyszerűen az emberben van a félelem, ő még nem tárta fel teljesen, hogy a Teremtő irányít mindent, aki jó és jót cselekszik, hogy már nincs mit kérjen, és nem kell aggódnia, sem a jelenben, sem a jövőben.
És amikor ő visszanéz a múltba, akkor szenved a szégyentől, hogy valami rosszat követett el. Azaz, ő még nem ragadt a Felső irányításához, azért hogy megértse, hogy nincs senki más az egyetlen irányítón kívül.
Ennél fogva a félelem oka a felfedés hiánya. Minden a rejtettség alapján, van meghatározva, nincs más kritérium, hogy meghatározzuk az állapotunkat. A felfedés hiányában a rejtettség, az elégtelen érzése a Teremtőnek, a teljesség hiánya “az értelem fölötti hit”, mindez félelmet és szorongást szül.
Ez a szint az úgynevezett “A félelem felismerése”, ez egy átmeneti szint a tökéletesség előtt. Ennek léteznie kell. Ezen a szinten az ember letisztázza mennyivel több ez a világ, azaz a vágyaiban, amelyben érzi ezt a világot. Vannak olyanok, akik nem kapcsolódnak a jó vezérléshez, az egyetlen, és a végtelen Teremtőhöz.
Ő gyorsabban el tudja rendezni vágyait, ha erősen kapcsolódik a csoporthoz. Benne mindig megtalálja a Felső Fényt, és saját magát ahol működik, és helyesen feldolgozza a félelmeit, azért hogy az összes félelme a lehető legelőrehaladottabb legyen a tökéletességhez.
A teljes félelem azt jelenti: “Hasszadim Fénye”, és a “Hochma ragyogása”. Ehhez a félelemhez lassan kell közeledni, és megvizsgálni a helyzetét. Ha helyesen követel, akkor már kéri, hogy megismerhesse az összes zavaró tényezőket, vagyis az összes vágyait, és részleteit, amelyek még mindig nem azonosultak a Teremtővel, mert a félelme még nem teljes.
Egyelőre az emberben nincs teljes félelem, de képes a megszerzési edénye fölé felemelkedni, és az adakozás szándékában lenni, annak érdekében, hogy adakozzon, és akkora mértékben. Azaz, mi az edény nyersessége, ami megnyílhat, hogy képes az adakozás érdekében lenni. Így jutunk el a teljes félelemhez.
2o12 December o4, Reggeli lecke, a “Tíz Szfira Tanulmányából”
BS
