Kapcsolat a Mennyel az egyenes vonalon
A “Malchut” – ot hivjuk úgy, hogy Ima, hiányosság, amelynek meg kell jelennie, az az, egy űr legyen. A Közvetlen Fény első három fázisa után jön a negyedik és az utolsó szint a Malchut, a hiányosság. Ha a személynek nincs hiánya, ez annak a jele, hogy nincsen Malchutja, tehát már kezdettől fogva nincsen meg az Ádám szintje, nincs mivel elkezdje a spirituális megépítését.
Minden spirituális munkánk abból áll, hogy kifejlesszük a mi hiányunkat (Hiszaron), a “Malchut” – unkat, hogy a “Málchut Shámáim ” (Mennyország Királysága) váljon, azaz, a “Malchut” mely kapcsolódik a Mennyországhoz, amely a “Bina” felügyelete alatt van. Ez annyit jelent, hogy a mi vágyunk olyanná váljon, mint a Teremtő vágya.
Ezzel a céllal az ember állandóan párbeszédet folytat: Felemeli a hiányát, leellenőrzi azt, és kéri, hogy kiderüljön, mi az igazi vágy, mit akar most a jelenlegi pillanatban, és általában. Ő állandóan a Teremtőhöz fordul ezzel a hiánnyal, azért hogy szervezkedjen, hogy megfeleljen a beteljesülésnek, a felső válasznak, és hogy megtartsa az állandó kapcsolatot a Teremtővel.
Ezért mondja: “Reménykedjünk, hogy ő egész nap imádkozik”, mert ez megteremti a kölcsönös kapcsolatot a Teremtővel. Nekünk csak állandóan irányítanunk kell a “Malchut” -unkat, a mi szívünket az új hiányossághoz. És ha mi nem tesszük ezt meg, akkor a természet, mint mindig, nyom minket a korrekció felé, együtt az összes teremtményekkel az általános Fény által. Az általános nyomás, amelyet mi érzünk, mint egy feszültséget, és az általános globális válságot.
De ha az ember akarja a személyes kapcsolatot a Teremtővel, akkor mindig Hozzá kell fordulnia a helyes hiányossággal, hogy formázza meg őt, szervezze meg, és állandóan aggódjon, hogy ez a hiányosság hogyan legyen kompatibilis a fejlődési szakasszal.
Lehetetlen, hogy befejezze ezt a munkát, és pihenjen, mert az ember jobban és jobban érzi, hogy a szíve egyre erősebben kapcsolódik a Teremtővel, a közvetlen és legrövidebb módon. A kapcsolatok fokozata határozza meg a világok fokozatát. Az ember érzi, hogy egyre jobban lerövidítheti az utat, és többet és többet érti a Teremtőt. A csoport az az eszköz ami összeköt, az idegen hiányosságnak a gyűjteménye. Mert ez garantálja, hogy az ember helyesen viszonyul a Teremtőhöz.
És így halad előre; minden új beteljesülés jobban megszervezi a vágyát. Pontosan ezt a beteljesülést akarja, mert azáltal lehetséges elégedettséget adni a Teremtőnek, hogy elhozza neki a teljes hiányosságot a beteljesüléshez.
2o12 December o4, Felkészülés a reggeli leckére
BS
