A válság elemzése
Írva van “Az ember csak gyerekeit és tanítványait nem irigyli”. Én is büszke vagyok a tanítványaimra. Így büszkén teszem közzé azokat a szövegeket és videókat, melyeket tanítványaim készítenek. A következő írást egy new york-i tanítványom, Tasha Fridkin küldte:
A válság elemzése
Azt tudjuk, hogy a természet törvényei működnek, akár ismerjük őket, akár nem. Senki nem fogja kipróbálni a gravitáció törvényét azzal, hogy kiugrik az ablakon, mivel élettapasztalatunk alapján előre tudjuk az eredményt.
Azonban csak kevés ember tudja, hogy a fizikai életünket vezérlő törvények mellett léteznek törvények, melyek lelkeinket vezérlik. Nem látjuk lelkeinket mostani világunkban, és a köztük levő kölcsönhatásokat sem érzékeljük. Azonban ez nem jelenti, hogy a velük kapcsolatos törvények nem szigorúak, ezek továbbra is megállás nélkül hatnak ránk, még akkor is, ha nem érezzük nyilvánvalóan a hatásukat.
Ezeknek a törvényeknek megfelelően lelkeink egy harmonikus és kiegyensúlyozott rendszer részei, mely rendszer az adakozás tulajdonságán alapul.
Minden egyén a lehető legtöbbet adja hozzá a rendszerhez, és csak a szükséges minimumot veszi ki belőle.
Az emberiség azonban különböző módon fejlődött. Mára elérte azt a szintet, ahol minden egyén csak a minimumot akarja adni, és mindenki mást a maga hasznára akar hasznosítani, hogy maximális kielégülést kaphasson. Ráadásul azt már észre sem vesszük. Minden ember nyerni akar a lottón, egy dolláros jeggyel milliókat nyerni. De honnan jön ez a millió? Egy millió emberektől jön, akik ugyancsak a jegyre költöttek. Más szóval, minden egyén mástól akar pénzt elkapkodni a saját maga kiszolgálására. És ezt mindannyian teljesen normálisnak tartjuk.
Így egyenlőtlenség van spirituális és fizikális létezésünk között. A spirituális törvények megsértése nyilvánvaló, és érezhető következményeket okoz fizikális életünkben, mint például a jelenlegi pénzügyi válság. Ez a válság csak az összes társadalmi kapcsolatot érintő általános válság egy bizonyos megnyilvánulása. A pénzügyi rendszer a legsebezhetőbb, hasonló egy élőlény vérkeringéséhez, a világ egész közösségét összekötve, behálózva. Semmi sem változott meg a pénzügyi rendszeren belül, a krízis pusztán pszichológiai. Felfedtük a köztünk levő kapcsolatok hibás használatát, és ezzel elvesztettük bizalmunkat a rendszerben, minek eredményeképpen a rendszer összeomlott.
Ezzel azt mondhatjuk, hogy elértük azt a szintet, ahol a külsőség – az összefonódó rendszereink struktúrája, és alapelvei, elveszítik fontosságukat a belső értékrenddel – gondolatainkkal és szándékainkkal szemben, ezen rendszerek használata folyamán.
Amennyiben mindannyian nem változtatjuk meg hozzáállásunkat a körülöttünk levő emberek irányában olyan formában, melyek egyeznek a lelkeink közti kapcsolatokkal, akkor továbbra is a természet törvényeivel szemben haladunk. És ezek a törvények egyre negatívabban fognak ránk hatni. Senki sem lesz képes ez elől elfutni, nem lesz a földnek egyetlen zuga sem, ahol rejtőzni lehet, arra várva, hogy a dolgok majd maguktól megjavulnak.
A világ lassan térdre kényszerül. Amennyiben meg akarjuk menteni magunkat, magunknak kell elkezdenünk a mentést, azzal, hogy megváltoztatjuk hozzáállásunkat a többiekkel szemben. Senki más nem képes minket megmenteni.
A világot mindannyian építjük. A világ a mi közös otthonunk, és azt a természet törvényei alapján kell építenünk. Ez képes arra, hogy hatalmas, elképzelhetetlen bőséget adjon, vagy, amennyiben továbbra is az önzőségen alapul, elképzelhetetlen szenvedést hoz majd, amely a végén így is úgy is változásra kényszerít majd minket.
KA
