A Tér tágulása, és a pénzügyi válság: egy összehasonlítás
Világunk (az Univerzum) egy üres tér megjelenésével kezdődött. Ez a tér nem létezett előtte. A Felső Dimenziókból emelkedett elő, egy információs részecskeként (mint egy resimo, rögzített emlékkép), mely addig terjeszkedett, míg ürességet hozott létre, az Univerzumunknak szolgáló teret.
Van egy hasonlatos kifejezés a közgazdaság tanban, mely egy új világ számára szolgáló tér kifejlődését fedi – „infláció”, mely azt jelenti, hogy „hirtelen kiterjedés”. Ez a kifejezés az „inflatio” latin szóból ered – mely azt jelenti, hogy „felrobban”. Ugyanez történik fizikális folyamatok kapcsán is, amikor az „infláció” adja az emberiség új állapotának megszületését.
Először a tér kiterjed (hasonlóan ahhoz, ahogy a pénzügyi készletek megnövekszenek a válság alatt). Ez azt a teret képzi, melyet később az anyag kitölt (azaz a gazdaságban mindez csak a pénzügyi forrásokat növeli, de nem növeli a szolgáltatásokat, vagy termelékenységet). Amint a tér végig ment az inflációs növekedésen, az anyag megjelenése megkezdődik, a gravitációs tér energiájának terhére (avagy a gazdaságban az emberek rájönnek a válság természetére, és új szocio-gazdasági kapcsolatokat hoznak létre, melyek az adakozásra és szeretetre épülnek, mely képessé teszi őket a Felső Szinten való élet érzetére, az anyagon felül).
A kiterjedés egy új érzet születésének ad utat – melyet léleknek hívunk, mely képes az új világ, vagy új valóság érzetére, mely túl van az idő, tér, és mozgás dimenzióján (mostani világunk jellemzői). A lélek képes egy örökkévaló és tökéletes létezés érzékelésére, és nincs jelenlegi világunk jellemzői által korlátozva.
