Az adakozás képes minket bármi másnál nagyobb módon kielégíteni.
Kérdés:
Nem értem mi történik majd a társadalommal az átmeneti időszakban a gonosz megszerzés iránti vágytól az adakozás iránti vágyig. Az emberek nem érzik kielégültnek majd magukat a pénz vagy hatalom által, de még nem tudják majd mi is az adakozás. Mi fogja motíválni vagy előre hajtani az embereket az adakozás tette felé? Hogyan lesznek az emberek képesek azt kívánni, anélkül, hogy élvezetet kapjanak a gondolatától?
Válaszom:
Az emberek kielégülést kapnak majd, mivel a társadalom arra bíztatja majd őket, hogy adakozzanak. A társadalom tiszteli és jutalmazza majd az adakozó személyt, és ez kielégülést ad majd. A fejlődésünk célja az, hogy olyan személyek közötti kapcsolatokat érjünk el egymás között, ahol csak a kapcsolat érzete maga megadja nekünk az adakozás és szeretet iránti vágyat.
Végül is az ember nem csak a bankban levő pénzre vágyik, vagy sikerre és hatalomra, hanem belső kielégülésre is, vagy a társadalom bizonyos mértékű hozzáállására irányában. Az összes élvezet, mely vitális fizikai szükségleteink felett áll, tapinthatatlannak virtuálisnak tűnik.
Emellett van valami, amit értékesebbnek tartunk, mint pénz által kielégülni, és az az a kielégülés, melyet a társadalom elismeréséből származó tisztelet útján kapunk. Ez az, amit a gazdag és hatalmas emberek is akarnak, de nem képesek megkapni, mivel amikor sikerül tisztelethez és elismeréshez jutniuk, az nem valódi, mert megvesztegetés útján történik.
Az ember által érzékelt legrosszabb dolog a kritika, megaláztatás és a társadalom megvetése – akár saját gyermekei által. Ez rosszabb, mint a halál. Ennek ellentéte a tisztelet, elismerés és értékelés tulajdonságai, ezek adják életünk legnagyobb kielégüléseit.
A feladatunk az, hogy azt a közvéleményt erősítsük, mely minden embert változásra késztethet, hogy a társadalomtól való megszerzéstől eljussunk a társadalom számára való adakozáshoz. Akkor majd mindenki megérzi annak jutalmát, ami a társadalom számára való adakozás lehetőségéből adódik.
