A Kabbala megközelítése a kutatáshoz valóban tudományos?
Kérdés:
Az egyik előző blog bejegyzésében azt írta, hogy “A Kabbala az egy tudomány: a személy egy új valóságot fedez fel, és utána mindazt tudományosan (kísérletekkel) kielemzi”. Mivel magam is kutató vagyok (fizikus, aki az agy működését tanulmányozza) nem értek azzal együtt, hogy a Kabbala megközelítése tudományos. A szokványos, földi tudományokban a személy a valóságot egyidőben fedezi fel, és elemzi ki. Sokszor a felfedezés a kutatás után következik és nem előtte. Mi máson alapulhat az új valóság felfedezése, ha nem tudományos kutatáson?
Azonban a Kabbalában lehetetlen elkerülni a vallásos magyarázatokat. Minden ami a szent könyvekben íródott valamilyen fajta hitet követel, míg az én szakterületemen nincsen hit, sem vallás.
Válaszom:
A Kabbalában a személy az új valóságot abban a mértékben képes felfedezni, amennyiben azonossá válik azzal. Ezt azáltal tesszük, hogy új tulajdonságokat – az adakozás és szeretet tulajdonságait – fejlesztjük ki szívünkben.
Ezzel aztán agyunkat aktivizáljuk (gondolatainkkal és intellektusunkkal) annak érdekében, hogy kielemezzük, amit érzékszerveinkkel felfogtunk. Így a Kabbalában sincs helye sem hitnek, sem vallásnak.
A Kabbalah tudománya az alábbiakon alapul:
1. A személy tulajdonságainak fokozatos átváltoztatása történik azáltal, hogy a tanult anyag (Felső Fény, Ohr Makif) befolyásolja őt.
2. Az új valóság érzékelése az újonnan megszerzett tulajdonságokon belül.
3. Az új valóság megértése és kutatása.
4. Abban a mértékben melyben megértettünk valamit, szívünk és elménk egy mélyebb azonosulásba kerül, az új állapotba mélyebben belemerülve.
A fenti folyamatok és állapotok megismétlik magukat mind a 125 szintjén a spirituális világnak, melyek a személy tulajdonságainak, vágyainak és szándékainak szintjei. Mindezek átváltoznak a “saját magam számára” állapotból a “mások számára, a Teremtő számára” állapotba. Mindez folytatódik amíg a lélek teljesen korrigálja magát, ahol eléri azt a célt, amiért megteremtődött.
