A saját lelkét az ember alakítja.
A teremtés teljes anyaga a vágy, amit a Teremtő teremt, aki a Fényt küldi, és kiteljesíti a vágyat. Az ember a korrekt korreláció a Fény és a Vágy között, és miután az ember cselekedete többnyire a vágyból jön, így tehát a cselekedeteit a Teremtő határozza meg.
Mindazonáltal, ha kapcsolatot akarunk egymást közt teremteni azzal, hogy segítjük egymást, a „Teremtő ellen”cselekedve, aki ezt az elkülönülést teremtette köztünk, így ez valóban a mi saját akciónk lesz.
A tulajdonság, amire a teremtmény ezzel az akcióval szert tesz: a lélek. Ez a lélek kezdetben nem létezik bennünk, és a Teremtő sem adhat nekünk egy lelket. Hanem a lélek a vágyaink által keletkezik, kapcsolódva az egoizmusunkhoz.
Minden állapot, ami a Végtelen Világból érkezik a mi világunkban rekordok formájában létezik bennünk, amit csak akkor realizálhatunk, ha erőfeszítéseket teszünk, az egyesülés érdekében. Minden lefelé szállás elkülönülést jelent, a felfelé szállás pedig egy lépés az egyesülés felé.
