Dr. Michael Laitman

A mérleg mellyel spirituális értékeket mérhetünk

A munkánk abból áll, hogy az “édes-keserű” alapelv fölé emelkedjünk, és a dolgokat az “igazság-hamisság” elve alapján vizsgáljuk. Végül is a Teremtőt Igazságnak hívjuk.

Az “igazság” szó (Emet), a következő betűkből áll: alef-mem-tav. Az alef és a tav az ABC első és utolsó betűi, a vágyak spektrumának két végét szimbolizálva. A mem, mely középen található, az a Bina tulajdonsága, melyet arra használhatunk, hogy ezt a két végzetet összekapcsolja, ezzel korrekciót, az Igazságot elérve.

Az egyetlen módja annak, hogy megtaláljuk mi igaz és mi hamis, az csak a Kabbalisták csoportján belül lehetséges, egy ilyen környezeten belül. magunkon belül az egyénnek nincsen meg a képessége arra, hogy ezt megtegye, mivel csak egyetlen paraméterrel rendelkezik – az egójával. Annak érdekében, hogy mérni legyünk képesek, a személynek abszolút módon szüksége van egy másik paraméterre, mely rajta kívül létezik.

Azután, hogy hosszú ideje tanulunk és a csoporton belül sokféle vizsgálatot végzünk, a kezdő Kabalista elkezdi érezni, hogy a vágyak egy általános, globális rendszerén belül létezik, a többi “szívben található pont”-al együtt. Ehhez a specilális környezethez való viszonyán belül meg van a lehetősége, hogy új érzékelési koncepciókhoz jusson: hogy ahhoz közelebb jusson, vagy eltávolodjon, hogy érezze annak globális rendszerét, az ő abban való benne foglaltságát, a szükséget a támogatásra afelől, és annak megértését, hogy ez az a hely, ahol a Felső Világot és a Teremtőt ő felfedezheti.

Azonban ugyanakkor a két erő – én és a környezetem – interakciója alakul ki benne. A környezet növekedni kezd súlyában annak érdekében, hogy ellensúlyozza “én”-emet, azaz egómat. Egy új irányítási rendszer emelkedik ki, mely rajtam kívül létezik, és amit én elkezdek mentségemként szemlélni, egy olyan emelőként, mely képes engem jelenlegi állapotomból, ebből a világból kiemelni.

Az a mérték, hogy “magamat a környezethez” mérem, és ezeknek a méréseknek az eredménye segít abban, hogy mennyiségi és minőségi szinteket érek el abban, ahogy spirituális viszonyokat és szinteket mérek. Ezáltal egy lineáris mértéket építek: én vagyok az egyik végén, és a csoport a másikon. Ennek a mértéknek a használatával, képes vagyok megvizsgálni, lemérni és lefesteni a Felső Világot.

Abból a viszonyból, hogy “én és a csoport”, egy spirituális sejt alakul ki bennem, és én képes vagyok az egész valóságot magam felett ezen a sejten keresztül lemérni. Ilyen módon építem fel a leklet magamon belül.

hzs

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,700 seconds.