Dr. Michael Laitman

A Zohár könyve megmutatja nekünk az útat az élő víz forrásához

Ahogy mi a Zohár könyvét olvassuk, meg kell értsük, hogy az csak a lelkeink, és az egyetlen általános a létezésben jelen levő rendszer közötti kapcsolatról beszél, mely rendszernek mi is részei vagyunk. A Zohár a kapcsolatok különböző fokairól beszél, és azokról a cselekedetekről, melyek összekötnek minket. Kifejezetten ebből a célból használ (a Zohár)ebből a világból származó emberek és tárgyak neveit, ahogy használja angyalok, Szfirák, Parcufok és más spirituális jelenségek neveit is. Mindennek az egyetlen fókusza a vágyak egymáshoz való kapcsolása, és az olvasónak ezen kapcsolatok hálózatán belül kell elképzelnie magát. Ily módon a Zohár könyve képes lesz lassan befolyásolni őt.

Próbáljuk meg érezni, hogy mi az erők és vágyak világában vagyunk, egy olyan erőtérben mely mindannyiunkat összeköt. Egyetlen szó sem beszél a mi világunkról, de minden csakis az emberek közötti belső kapcsolatokról szól. Csak képzeljük el, hogy minden minket ír le – mi vagyunk azok, akik felemelkedünk, és leereszkedünk a spirituális szinteken keresztül, a Zeir Anpin különböző részeihez viszonyulva, melyeket Jákobnak, Noénak, Dávidnak, Ábrahámnak, Izsáknak, stb nevezünk. Mindez csak mi magunk vagyunk! Ennek eredményeképpen egy teljesen más képet látunk magunk előtt.

Az erőfeszítés melyet befektetünk azáltal, hogy megpróbálunk ebbe a képbe belépni fogja ezt a képet megalkotni számunkra, mivel az képes a Felső Fényt magunkra vonni. Például vegyük a következő részletet:

„Két víz található a gödrünkben, és azok kiszivárognak a kutunkból. A gödör az egy üres tér, mely nem engedi ki a vizet, és a kút az a víz, mely gyorsan kifolyik kívülre. De mindketten együtt vannak egy helyen, a Nukvát (Malchut, vagy vágy) képviselve. Ameddig nem egyesül férjével, a Teremtővel, addig csak ott áll, mint egy üres gödör, mint a koldus, aki mindenki mástól függ. De utána egyesül Vele, és ezáltal, egy vízzel teli kúttá válik. A kút Felülről vízzel telik meg – a Zeir Anpinból, a Teremtőtől, és a vize lefelé ömlik, a lelkek, és igazak felé.

Minden embernek azt kell elképzelnie, hogy ez róla és állapotáról szól. Ő vagy egy üres gödör, vagy egy vízzel teli kút, ez azon képességén múlik, hogyan képes a többi lélekhez, vagy szívben található ponthoz kapcsolódni. Azonban az egész rendszer az ember vágyán belül létezik.

Amennyiben valaki úgy érzi magát, mint a koldus, akinek semmije sincsen (ez az, ahogy az ember érez, amikor elérkezik a Kabbalához) akkor ez a vágy azt érezteti vele, hogy ő Nukva (azaz egy kiteljesülésre váró vágy) a Teremtővel szemben. Az embernek akkor meg kell értenie, hogy csak akkora mértékben képes beteljesülést kapni, amekkora mértékben korrigálja vágyát. Ekkor történik az, hogy az üres gödör egy vízzel teli kúttá változik, arra vágyva, hogy másokat és a Teremtőt beteljesítse. Ez az ahogy az ember egy örökkévaló forrássá válik, melyből az élet vize folyik.”

ford: HZS

lekt: KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,744 seconds.