A spiritualitást erőfeszítés árán érjük el.
Amikor olvasod a Zohár könyvét minden szót és nevet állandóan két fogalommá (tulajdonsággá, erővé, kategóriává) kell lefordítanod, amik mindent összefognak, ez a két fogalom a Fény és a vágy. Mindenkinek azt kell mondani magának: Minden szó különböző vágy és minőség bennem. Felismertem őket magamban, és példaként használom őket, mert általuk a Teremtő megmutatja a lelkem struktúráját, a világomat, a belső struktúrámat és mindent ami létezik., amit Ő teremt. Ezáltal feltárja az örök állapotot nekem.
Ez az, ahogy megpróbáljuk felfedezni, hogy a Zohár miről szól. És nem szabad kétségbe esni azért, mert mindent erőfeszítés árán érünk el. Mindannyian a szükséges erőfeszítéseink megtételén fáradunk. Ez feltárja a Felső Világot.
Nem számít , mennyire meg vagyunk zavarodva a lecke alatt, mennyire „dermedt” az én állapotom, mennyire nem érezzük képesnek magunkat eszünkben és szívünkben (a megértésben és az érzelemben) , ezekből az erőfeszítésekből semmi sem függ tőlünk. Meg kell köszönni a Teremtőnek , hogy alkalmat adott arra, hogy ezen könyv közelében lehessünk.
Kabbalisták a Zohár könyvét egyszerűen úgy hívják „ a Könyv” hangsúlyozva, hogy nincs más könyv. Azért van ez, mert a könyv utal a struktúrára, a rendszerre vagy módszerre, amelyek feltárják a Teremtő teremtését.
Ez nem azon múlik, hogy készül fel az ember arra, hogy elolvassa a könyvet, ez a lelkén múlik.. Mindazonáltal most ő a legjobb lehetséges állapotban, van, ül ezen könyv előtt , és elkezdi tanulni a Zohár leckéit. Ez azt jelenti, hogy képes arra, hogy felfedezze azt.
ft
