Mi az igazság?
Báál HaSzulam azt írja, hogy “Nincs magasabb, mint az igazság, és nincs alacsonyabb, mint a hazugság”. De honnan tudhatjuk mi az igazság és hol találjuk azt? A dolgok csak elképzelésünkben és fantáziáinkban tűnnek igaznak, de mi tudjuk, hogy bármi ami ma igaznak tűnik, holnap hazugsággá válik. Mindez azért van mert vágyaink változnak, és amikor azok megváltoztak minden általunk felfogott tény ugyancsak megváltozik. Mivel az anyag megváltozik a forma is, ami tegnap még az anyagban látható volt nem látható már számunkra többé.
Ebből az következik, hogy ma mi az anyagba öltözött forma alapján működünk, és mi azt tartjuk igazságnak. De holnap eldobjuk azt, és azt mondjuk mindez hazugság volt, attól függően mit látunk holnap. Nekünk mindig a vágy alapján kell cselekednünk, és mi is abban a formában vagyunk, amibe éppen abban a pillanatban a vágy beöltözik. Nem érdekel minket, hogy milyen más módon gondolkoztunk több száz évvel ezelőtt, és milyen más formában gondolkozunk majd mostantól 200 évre. Minden új lesz – új életünk lesz, új égbolttal és új földdel. Ettől függetlenül nekünk minden döntésünket a mai adatok alapján kell meghoznunk.
Ebből az követezik, hogy nincs jogunk másokat megítélni – azokat akik felettünk, vagy alattunk helyezkednek el. Hogyan vagyunk képesek valakit megítélni a mi szintünk alatt, ha az a valaki még nincs korrigálva? Végül is ő helyesen cselekszik helyzetének megfelelően.
Az összes hiba, probléma és büntetés azért érkezik hozzánk, hogy minket egy formába öltözött anyaggá “tömjön”, hogy mi ne válasszuk le magunkat az anyagtól, és ne kezdünk bele absztrakt érvelésekbe. Nagyon fontos, hogy ezt szem előtt tartsuk amikor a Zohárt tanuljuk. Végül is a Zohár szándéka az, hogy minket a spirituális világba vezessen, és ezen a területen nagy a kísértés arra, hogy fantáziákba és misztikumba tévedjünk. A testünk kifejezetten vágyik erre, mert azáltal kevesebb szenvedést érez.
Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy magunkat az anyag keretein belül megtartsuk. Ezáltal korrekciót végzünk. Az adakozás formáját kell belehelyezzük a megszerzés önző formájába, de azok nem illenek egymáshoz, azok abszolút ellentétesek, és ez által a munkánk kifejezetten nehéz!
Ezért van az, hogy a Zohár annyi erőfeszítést tesz, hogy arra figyeljen mi is történik velünk, és milyen formába öltözünk. Végül is azáltal, hogy elválasztjuk magunkat az anyagtól mi már most azt képzelhetnénk, hogy a Végtlen Világban vagyunk.
hzs
