Valaki végre elmondaná, hogy miről szól a Zóhár?
Sok kérdést kapok a Zóhár tanulmányozásáról a régi diákoktól és a teljesen kezdőktől is. Az emberek azt írják, „meg szoktuk érteni, amit tanulunk a Talmud Eszer Szefirot és a „Bevezetés a Kabbala bölcseletébe” (Pticha) tudást adott nekünk a világegyetem felépítéséről. A csoportról szóló cikkek rávettek, hogy gondoljak az egységre, és a célra, amit a csoportnak el kell érnie. Baál HaSzulám cikkei elmagyarázták a Kabbala és a többi tudomány közötti kapcsolatot, és a hozzáállását a vallásokhoz, filozófiákhoz és a szabad akarathoz. Tiszta volt, hogy ezek a cikkek a külső közösség felépítéséről beszéltek, úgy mint az ember belső felépítéséről, amik a pszichológiát érintő kérdések. De mi a fenéért tanuljuk a Zóhár könyvét?”
Ezek a kérdések a hibás magatartást mutatják a tanulás felé, mert mindennek eggyé kell egyesülnie. Például, a csoport lelkek gyűjtőhelye, amiknek egyesülniük kell. Úgy tűnik, hogy a megfigyelt látványunk, és érzületeink különbözőek, idegen lelkek és vágyak körülöttünk, amikhez kapcsolódni szeretnénk, hogy lássuk az igazi képet.
Lehetetlen a Kabbalát elméleti úton tanulni; ez csak egy gyakorlati úton megtanulható bölcselet. Ez az egész Kabbala tanulás lényege: az, hogy feltárja a Teremtőt a teremtményei felé ezen a világon.
A Teremtőr (Bo-reh) azt jelenti “Gyere és láss” – gyere és tapasztald meg az adományozás tulajdonságát magadban, a „szeresd felebarátodat”-ból juss el a „szeresd a Teremtőt”-ig. A valóság igazi felfogása az, amikor a valóság nem különül el „magamra és másokra”, hanem mindenki egy egységgé egyesül. De hogyan tudjuk elérni a felfogás ilyen egységét, ha képtelen vagyunk úgy érezni, mint egy ember és egy szív, hogy egyesüljünk a Teremtővel, és érezzük az egész világot önmagunkban? Hogyan tudjuk ezt felfedezni és megérteni?
Mindezt rajtunk a Felső Fénynek kell megtennie. A Fénynek olyan szintre kell vinnie minket, amikor „nem létezik senki sem Rajta kívül” és ő „Jó, aki Jót tesz”, akármi is történjen velünk. Az elzártságnak ez a két fokozatának elő kell jönnie, és egyesülnie kell; mi csak nem tudjuk, hogyan fog ez megtörténni.
Ez pontosan a célunk, amikor tanulni kezdjük a Zóhárt: vágynunk kell rá, hogy feltáruljon az igazi valóság nekünk, a Teremtőnek, hogy itt és most feltáruljon a teremtmény részére, a vágyra, hogy feltáruljon a benne lévő Fénnyel együtt! Továbbá egy kis érzékenységet, törődést, és félelmet is kell adni ehhez a hozzáálláshoz. Megteszek mindent, ami meg van számomra határozva? Megteszem az összes erőfeszítést, amit meg kéne tennem? Ettől függ a spirituális cél felfogásának jelentősége, és a folyamatos törődésünk vele. Eztán garantált a siker.
