Belső tükörkép
Mindez a külső építmény, a „számítógép” monitorjával csak értem van megépítve, mivel csak észlelni tudom a valóságot. Viszont a valóságban minden a merevlemezen történik. Ez a hely az, ahonnan a képernyőre tükröződik. Képes vagyok megérteni ezt a formát, és ennek megfelelően kérést tudok küldeni vissza a merevlemezre.
A küldő forma, ami a képernyőn tükröződik az, ami a mi világunk. A Zohár azt szeretné, ha a rendszeren belülre vinne minket, hogy a Teremtő legyünk (merevlemez), egy olyan helyen, ahol minden esemény kitárul és minden erő cselekszik.
Képtelen vagyok bármit is megváltoztatni, csupán a képernyőre való reakciók által. Olyan ez, mintha megpróbálnánk valamit a képernyőről kiradírozni, vagy új részleteket rajzolni a képernyőn látható képhez. A képernyő csak arra szolgál, hogy megfigyeljem mi történik belül.
Ennélfogva a legfontosabb dolog, hogy megpróbáljak belülre jutni, hogy túlhatoljak ezeken a képeken. Ezt megtéve fel fogjuk tárni az erők formáját, információkét és az emlékezetünket (Resimó) a spirituális világban, ami a merevlemez. Akkor képesek leszünk az összes paraméter ismeretében mindent megváltoztatni azért, hogy kiteljesedjünk. Viszont ez csak egyetlen feltétellel történik meg: hogy mélyebbre megyünk befelé.
Ennélfogva mindegy, hogy milyen képeket fest számunkra a Zohár. Az számít, hogy fel akarjuk tárni a belső képet, ahol minden történik. A vágyaink belül úgy viselkednek, mintha semmi sem lenne számunkra a világegyetemben a vágyon és a Fényen kívül.
