Az elme haszontalan, ameddig nem érzésekre támaszkodik
Amikor Baál HaSzulám a Zohár könyvét magyarázza a Kabbala szóhasználatával, olyan magyarázattal szolgál, ami a lelkünket és az érzéseinket fejleszti az elménk helyett. Valóban ez egy kihívás, mert a Kabbala nyelve nagyon pontos, logikus, tudományos és száraz, ennélfogva aki ezzel foglalkozik, annak a csapdájába kerülhet, hogy ez mentálisan megterheli őt. Ez fokozottan így van a mi időnkben, mikor az egoizmus annyira fejlett, és a fejlődése az elmén keresztül történik. A modern ember tudományos magyarázatot keres a földi eszével ahelyett, hogy érezné a Felső Világot a korrigált vágyain keresztül
Ennek eredményeképpen, amikor valaki egy magyarázatot hall, elcsábítja őt egy Klipa. Mindent tisztán racionális alapon fogad el, és olyan magyarázatokat kezd adni arra, ami történik, hogy az érzéseihez kapcsolná őket, így nem lesz képes a spirituális elérésre. Elégedett lesz a magyarázatokkal a földi értelem szintjén és ez megakadályozza a spirituális előrehaladását. Sőt mi több, össze fog zavarni másokat, akik nem értik meg, hogy az ő csodálatos szavai nem tükröznek spirituális eléréseket, csak elvont tudást.
Ezért volt az, hogy a tanítóm, Rabas olyan módon tartotta az óráit, hogy a tanulói összezavarodva hagyják el az óráit, úgy hogy nem értenek meg semmit. Ő arra törekedett, hogy ne tiszta tudásuk legyen, hanem azt akarta, hogy meglegyen a képességük megérezni, amit olvasnak. Ettől különböző hozzáállása is létezik a Kabbala tanításának, amikor egy tanuló örül a lecke után, hogy bizonyos tudást megkap és képes mindent egy szépen összefüggő egységes világról alkotott képpé összekapcsolni. Ez két teljesen különböző hozzáállás.
Akármelyik is történik, az élet mindent a helyére tesz. A globális válság, a szenvedés, a problémák, és az egoizmus fejlődése véget fog vetni a tudomány felé gyakorolt felületes érdeklődésünknek. Az emberek okosabbak lesznek, és felismerik, hogy az elvont tudománynak semmi haszna, mert nem ad megoldást a problémáinkra. Fel kell tárnunk és éreznünk kell a spiritualitást, ahelyett, hogy elméleteket építenénk, könyvekben írt dolgokra alapozva.
Amikor az elme érzés és elérés alapján dolgozik, tényleg feltárjuk a természetet, a Teremtőt. Viszont amikor az elme növekszik ahelyett, hogy valódi elérést kapna, az le van írva a versben, „Valaki tudása meghaladja valaki cselekedeteit” (Hochmato Merubeh Mi Maasav) és visszatartja az illető spirituális fejlődését. Elkezd mindent tudni, de valójában teljes sötétségben él, és nem érzi, amiről beszél.
Ennélfogva az a kívánságom, hogy megelőzzem, hogy a spekulatív kommentárok eltérítsenek bárkit is, és hogy mindenkit az önkorrekcióra és a valódi feltárásra segítsek.
