A vágyak egysége mindent meghatároz
Kérdés:
Mit jelent, hogy vágynunk kell arra, hogy együtt tanulmányozzuk a Zohárt? Hogyan tegyük ezt meg, vagy hogyan érezzük ezt?
Válaszom:
A korrekció azt jelenti, hogy minden vágy eggyé olvad össze. Amikor a vágyaink elkülönülnek egymástól, a mi világunk valóságát érezzük bennük. Amikor a vágyainkat eggyé egyesítjük, akkor abban a „spirituális világ” valóságát érezzük. Minden nagyon egyszerű és helyen és időn túl van. Minden a vágyaink egységétől függ, vagy az elválasztottságától egymás között.
Most azért érezzük ezt a valóságot, mert a vágyaink lekapcsolódtak, és mindegyikük önmagában áll. A mi kis vágyunkon belül, ami csak a saját jólétünk felé irányul, érzed, hogy ezen belül mit vagy képes érezni. Fényt érzel, de amikor a Fény megjelenik ebben a vágyban, akkor az úgy tűnik számodra, hogy azt látod meg rajta keresztül, amit most látsz. Valami ettől különbözőt szeretnél látni? Hát képtelen leszel ezekkel a földi vágyakkal mit kezdeni a Korrekció végéig.
Amikor ez a földi vágy feltárul bennünk, és növekszik bennünk, érezzük, hogy élünk. Ezután ez lecsökken és úgy érezzük, meghalunk. Aztán újra életre kel, és úgy hal meg, mintha azért éledne újra hogy használjuk, aztán visszatér a rejtettségbe. Viszont emellett egy olyan vágy is van, amit úgy hívünk, „a szívben található pont”, ami egy másik, spirituális szintről jön. Ez egy olyan vágy, amivel másokhoz tudunk kapcsolódni. Nem tudjuk az evilág vágyait összekapcsolni, amik a mozdulatlan, növényi, állati szintek. A szokásos formájukban léteznek, ahol minden ember addig a fokig kapcsolódik másokhoz, ameddig a természet arra kötelezi, és ennél nem jobban.
Viszont egyesíteni tudjuk azokat a vágyakat, amit „a szívben található pontoknak” hívunk, és érezni tudjuk a spirituális világot bennük. Ezért kell elképzelnem ezt a közös edényt (Klit). Ez tényleg kézzelfogható, és tényleg a mi kezünkben van. Ha egyesíteni tudjuk a vágyainkat a spiritualitás felé, a szívben található pontjainkat, együtt kölcsönös segítséget, és kölcsönös kapcsolatot teremtünk és ezen keresztül érezzük a spirituális világot. Viszont az érzetnek közöttük kölcsönösnek kell lennie. Nem jelenhet meg minden elválasztott egyénben, mert ez csak a vágyak egységén keresztül tárul fel.
Mi az, ami feltárul? Ez a kapcsolat a vágyak között. Ezt a kapcsolatot kiteljesedésnek hívjuk, a Teremtővel, vagy a Fénnyel ami megtölti a vágyat. Nem a Fényt magát tárjuk fel. Csak a Fényről alkotott benyomásunkat tárjuk fel, az adakozás mértékét, ami belénk öltözik. EZ egészen pontosan a kapcsolatainkba öltözik, ami a szeretetet és az adományozást jelenti egymás felé.
Van egy erő, ami lehetővé teszi, hogy egyesüljünk, és kölcsönös adományozást gyakoroljunk egymás felé. Az én adományozásomat a másik ember felé „Fénynek” hívjuk, és a kölcsönös adományozást, amit feltárok mindenki között, „Teremtőnek” hívjuk. Ez a jelentése a versnek, „A teremtett lények iránti szeretettől a Teremtő szeretetéig”.
cst
