Hatszázezer Fény közöttünk
Minden amiről a Zohár-ban olvasunk a közöttünk levő kapcsolatokban kerül felfedésre. A Zohár a lelkek közötti kapcsolatról beszél egyéni, individuális lelkek helyett. Egy lélek önmagában egy vágy, semmi más jelentősége nincs.
A lélek különlegessége abban a képességében rejlik, hogy egy szűrőt szerezzen, és Visszavert Fényt vonzzon magára, és ennek a kettőnek a segítségével más lelkekkel kapcsolódjon össze. A Fény (a Teremtő) a kölcsönös vágyakon belül emelkedik elő, mely vágyak arra vágynak, hogy egoizmusuk felett egyesüljenek. Ezért van az, hogy azt próbáljuk elképzelni, hogy rendelkezünk a szűrővel (önzőségünk ellenében) és a Visszavert Fénnyel (ama aspirációnkkal, hogy egy egésszé kapcsolódjunk). Összekapcsoljuk aspirációinkat (a mindegyikünkben létező Mózest) a Sinai Hegy (gyűlölet) felett.
Mindegyikőnk egy kicsiny spirituális edény (Kli), egy önző vágy mely a szűrő (Masach) és a Visszavert Fény (Ohr Makif) segítségével egy adakozó egységként képes működni. Ez teszi lehetővé az összes különálló lélek számára hogy egyetlen egységes lélekké álljanak össze.
Az önző vágy a mi alaptermészetünk. Amikor mi egy szűrőt képezünk e fölé, és magunkra vonjuk a Visszavert Fényt, az (vágyunk) lélekké válik, egy olyan vággyá, mely hasonló a Teremtőhöz (az adakozás tulajdonságához).
A Teremtő akkor felfedődik a mi kölcsönös Visszavert Fényünkön belül. A Visszavert Fény mindegyik Kli-ben a Hasszadim Fénye. A Hasszadim Fényének kölcsönös megosztott terében a Hochma Fény felfedi magát.
Amennyiben a mi kölcsönös Visszavert Fényünk elér egy bizonyos erőszintet, melyet „hatszázezer-nek” nevezünk, a Teremtő (a Tóra, a Felső Fény, vagy a Bölcsesség-Hochma Fénye) megjeleníti magát abban.
hzs
