A hosszú utazás elkezdése felfelé
A Zohárban, a Lech Lecha (Menj előre) fejezet 146-150-es része mondja: Azt mondta, „amikor egy ember aludni tér az ágyába, a lelke elhagyja őt, és felszáll, ahogyan ítva van, ’minden éjjelen a lelkem hozzád tartozik’…”
Ezután ő megy és kószál és emelkedik, a fokozatának megfelelően.
Ez a Nefes amit azzal jutalmaztak, hogy a Király előtt emelkedjen és jelenjen meg, egy látható vággyal egyesül, egy magasztos vággyal, hogy lássuk a Király kellemességét és meglátogassuk az Ő palotáját. Ez egy olyan ember, aki mindig részesedéssel bír a következő világból.
Mi az a lélek (Nefes)? Amikor arra vágyom, hogy egységre lépjek a többiekkel és érzem, hogy a vágyódáson keresztül ugyanolyan vágyakkal kapcsolódom a többiekhez, az egység helyét „Nefesnek” hívják a hozzám viszonyított kapcsolatban. Mindenki ezt különbözőképpen érezheti, de számomra a Nefes az első spirituális lépcsőfok. Ha később megerősítem ezt a kapcsolatot a növekvő egoizmusom és az akadályok ellenére, a következő spirituális fokozatokat érem el: Ruah, Nesama, Haja és Jehida. De az első kapcsolatom helyét, az egységre való vágyamat, Nefesnek hívjuk.
Egy olyan helyet kell megteremtenem, ahol az összes vágyunk összetalálkozik! És amikor mindenki ott van (és én is), amikor kapcsolódom hozzájuk az erőfeszítésem által (és megadják nekem a lehetőséget hogy kapcsolódjam hozzájuk), ott, az erőfeszítésem helyén, az egységben a többiekkel, végül keresztül megyek az összes olyan spirituális állapoton, amiről a Zohár beszél nekünk.
Csak azt kell tennem, hogy vágynom kell erre a kapcsolatra és éreznem kell, hogy már benne vagyok, ez meg fogja mutatni azt az állapotot, amikor a Nefesbe lépek. A Zohár elmondja, mi történik következőleg, ebben az egységben. Csak egy kapcsolat van, ami emelkedéseket és hanyatlásokat , számtalan kalandot, és spirituális állapotot tapasztal. A Zohár nem tárgyal semmi mást. Valójában a Zohár csupán a spirituális világról beszél, mivel a spiritualitás csak az egységünkben található.
cst
