Mitől fél a lélek
A Zohar, “Va Yechi (és amikor Jákob élt)fejezete,” 152 bekezdés: Mindennek a közepén, Elazar rabbi látta, hogy a halál angyala elindult, és mondta: „ Nem érvényes ott a mondás, ahol Simon rabbi van. Simon rabbi azt mondta Elazar rabbinak: „ Gyere ide, és tartsd Yitzhak rabbit, mert látom, hogy fél.” Elazar rabbi jött, és tartotta őt, és Simon rabbi odafordította az arcát, és elmerült a Tórában.
Kérdés:
Miért fél a lélek felmenni a következő spirituális fokra? Ha már látja korrigált állapotát, miért fél elhagyni a jelenlegit?
Válasz:
Nem vagyok rá felkészülve, és ezért félek tőle. A Kabbala bölcsessége gyakran beszél a Teremtő előtti félelemtől. A félelem állapota egy spirituális edény(Kli, vágy). Ez az esetünkben ugyanaz. Félek nem készültem el az adni akarás szintjére jelen állapotomban, amit megosztok a barátaimmal és Simon rabbi tanítóval, aki mentorként és vezetőként jelenik meg az utunkon.
Tegyük fel a tanító egy nap azt mondja, hogy ugorjak el a földről. De én félek, és nem hiszem, hogy meg tudom tenni. Ez egy földi példa arra, hogyan érzem magam egoista helyzetben.
De a spiritualitásban az adni akarás tulajdonságáról beszélünk, ahol a félelem még nagyobb. Felfedezem, hogy nem adakozásban vagyok, és nincs erőm erre. Képtelen vagyok arra, hogy összeszedjem magamat, (ahogy az anyagi világban tenném), és hogy megtegyem a következő lépést. Ez nem ugyanaz a spiritualitásban, és mindig ott a kérdés: meg lesz hozzá az erőm, vagy inkább képes leszek-e rá, hogy kérjem? Ez az ijedtség, a félelem egy nagyon problematikus állapot.
Félelem a Teremtő előtt, ez az első parancsolat. Ezt alapként használom, amire miden mást építek. Ez azért van , mert a Teremtőtől függök, a Körülvevő Fénytől, amiben részesülök. A spirituális pozícióm egy bizonyos spirituális szinten annak a mértéknek az erősségétől függ, amit a Fény ad nekem. És ha ez nem hozza ezt az erősséget, akkor semmim sem lesz.
Hogyan tudok ezen részt venni? Mennyire közel tudok kerülni másokhoz? Milyen nagy a jelen kapacitásom hogy ezt megtegyem? Ez az egoizmusom „halála”, lépésenként kell, hogy eljöjjön. El kell fogadnom őt, és életbe léptetnem magamban, ahogy írva van: “A halál angyala az élet angyalává válik.”
Az adakozás spirituális akciói, amit az embernek végre kell hajtania, egy hatalmas botlásnak tűnik. Amikor a beteljesülésről gondolkodsz, akkor az kívánatos (az egoizmusunkban) De amikor a korrigált vágyunkra (Kli) gondolsz, ahol az feltárult, visszautasítás és félelem keletkezik. Elég jó vagyok-e ehhez?
